Az első részben leírtam hogy is született meg az én kis fekete párducom. Azóta eltelt 6 év, igen csak kalandosan és helyenként zajosan.
Korántsem mondhatom sajnos hogy szép évek vannak mögöttem, de ahogy telt az idő sok minden megváltozott, főleg én magam. A legrosszabb az egészben hogy észre sem vettem, milyen távolra kerültem attól az embertől aki voltam, és még távolabbra attól aki lenni akartam. Tulajdon képen az egész változást és minden eseményt szerencsétlen, és a tetoválásomtól független dolgoknak gondoltam a megtérésemig. Azóta sokat gondolkoztam a dolgon, és össze hozott az Úr néhány emberrel akiknek szintén van valamilyen tetoválása, és ők elmesélték a saját tapasztalataikat a témában.
Az ige azt mondja hogy ne jelöljük meg testünket semmilyen módon, mert az gonosz szellemekkel hoz minket kapcsolatba, ez vonatkozik a tetoválásra, heg tetoválásra, és a piercingekre is. Ami tény hogy régen az emberek a bálványok képét tetováltatták magukra hogy közelebb hozzák magukhoz amit szeretnének, mint egy ima képben, vagy szimbólumok de minden esetben jelentéssel bírtak, és szellemi szinten is befolyással vannak az emberekre. Persze tudom nem mindenki hisz ebben, de hit nélkül is befolyásolja az ember életét. Amikor felrakattam én sem hittem hogy bármi is megváltozik és még is.
Tény az hogy a betegségem a tetoválás után olyan mértékben elszabadult, hogy arra az orvosok is rácsodálkoztak, és pajzsmirigyem több mint a kétszeresével működött minden elváltozás nélkül, ami önmagában meglepő, de ez mellett ellentétes tüneteket is produkált ami egyenesen lehetetlen ezer esetből ha egy ilyen előfordul. Ebben az volt az igazán fura hogy egyik napról a másikra fordultak meg a tüneteim.
Az igazán lényeges változások a személyiségemben következtek be, egyre inkább azonosultam egy ragadozó természetével. Főleg a férfiak terén váltam ragadozóvá, pedig addig egy romantikus, szelíd és kissé naiv lány voltam, aki tekintettel volt mindenkire. Nem korántsem a filmekből ismert szerencsétlen akinek soha nincs udvarlója, csak egy tisztességes, tapintatos, bizonyos erkölcsi normákat betartó lány voltam. Most azonban senki és semmi nem érdekelt csak hogy megkapjam amit vagy akit akarok, rideg és érzéketlen lettem, és gondolkodás nélkül átgázoltam bárkin. Ez persze eredményezett néhány rossz kapcsolatot ami még inkább fokozta a helyzetet, míg végül odáig jutottam hogy képtelen voltam hűségesnek lenni és őszintén szeretni, pedig még össze is költöztem egy férfival.
Teljesen kifordultam magamból, és napról napra rosszabb volt a helyzet. Ez a változás hosszú folyamat volt így igazán fel sem tűnt, minden egyes alkalommal csak egy kicsit léptem át az általam jónak tartott erkölcsi határt, és gondoltam a rosszról hogy ez még belefér. Egy lépés, majd még egy és végül már nem is láttam honnan indultam, az igazán borzasztó hogy közben ezek a viselkedések amik korábban nagyon rossznak ítéltem szép lassan átalakultak és normális dolgoknak látszottak. Olyan mint amikor valaki rossznak érez egy ízt, de annyit kostól belőle hogy szép lassan megszokja és már egész kellemesnek is találja.
A munka területén is sikertelenségek követték egymást, ha nagy nehezen kaptam is munkát azt vagy nem szerettem, vagy elégedetlen voltam a főnökkel vagy a munkával, de a vége felé már a betegségem súlyossága miatt nem bírtam ellátni a munkámat. Az is igaz hogy nem is nagyon akartam dolgozni, mert a depresszió is kezdett kiütközni rajtam. Voltak napok amikor ki sem mozdultam a lakásból, ekkor már a szüleimmel éltem ismét. Majd jött pár hónap javulás kezdtem újra jól érezni magam és tanfolyamra jártam, de a reménytelen jövő, a boldogtalanság továbbra is megkeserített. Sokat dohányoztam, és bulikban tomboltam ki magam, de éreztem hogy nem jó így egyre jobban vonzott a régi életem, amikor még volt hitem és reményem.
Ma már tudom hogy ebben az időszakban az édesapám és a nagynéném is imádkozott értem.
Végül majd két évvel ezelőtt megtértem és az Úrhoz fordultam.
Ma már a régi énem ez a lázadó, lassan eltűnik, és végre egy igazán boldog ember vagyok. Még sok terület van amin javítanom kell, de elkezdtem visszafoglalni az életem terülteit és egyre boldogabb, és sikeresebb vagyok.
Amikor szembesültem hogy az életem kisiklása főként a tetoválásom következménye, persze nem kizáróan elhatároztam hogy leszedetem, bár nem tudtam hogy lehetséges e.
A harmadik részben leírom hogy sikerült megvalósítani a dolgot.
Folyt. köv.
