Egy tetoválás születése és halála ( Első rész)

A születés


 A pontos kezdetekre nehéz ennyi év távlatából visszaemlékezni, de azért megpróbálom. A körülmények néhol már meghomályosodtak az elmémben, de az igazán fontos részletek azt hiszem soha nem mennek feledésbe.
Elöljáróban szeretném  leszögezni, hogy senkit nem akarok rábeszélni a tetoválás készítésre, és ha valaki még előtte áll várja meg a történet végét ha egy mód van rá, ígérem tanulsággal szolgál.
 A történet valahol az életem 19. évében kezdődik, bár a tetoválás jóval később került fel a testemre ez az időszak még is meghatározó volt a létrejöttében. Ebben az évben történt ugyan is hogy a már az előző bejegyzésben emlegetett pajzsmirigy betegségem napvilágot látott. Egész addigi életemben mindennél jobban féltem a tűtől ( és a késtől, ha rám fogták) épp ezért orvosi vérvételeim számát egy kezemen meg is tudtam számolni. Hála az égnek addig nem is volt ok ilyen vizsgálatokra az életem során, csupán egy ilyen alkalomra emlékszem akkor is majdnem elájultam a rosszullét miatt. Ezen kívül csak a kötelező oltások beadása hozott közelebbi ismeretségbe a tűvel, és azokat is igyekeztem elkerülni. Azonban mikor betegségem kiderült hirtelen azon kaptam magam hogy a kórházi "pihenésre" rendelt egy hét alatt napi 4-5 alkalommal is vért kell venni tőlem. Az első alkalommal ez meglehetősen nehéz procedúra volt, részben az említett rosszullétek részben pedig a rendkívül jól elbújt vénák miatt. Még is mire a hét letelt már egész jól viseltem a tű közeledését. Ezt követően pedig havonta kellett mennem vérvételre a szigorú gyógyszer beállítás és kezel és okán, és röpke fél év alatt hozzászoktam a procedúrához. Idő közben arra is rájöttem hogy ha figyelem az eljárást semmiféle fájdalmat és rosszullétet nem érzek, sőt egyik kedves nővérke közben még elméleti oktatást is tartott róla. Nos végül egy évvel később az eredmény meg volt, ha nem is kedveltem de megszoktam az eljárást.
Néhány évvel később befejeztem a középiskolát, egy rendkívül jó érettségi bizonyítvánnyal, majd egy nyáron át vártam a felvételi eredményemet, habár biztos voltam a sikerben mivel előttem sok barátom felvételizett ebbe az iskolába sokkal rosszabb eredményekkel sikeresen. A nyár végén meg is jött az eredmény, nem vettek fel. Ez persze hideg zuhanyként hatott, és úgy éreztem kihúzták a lábam alól a talajt, de most nem ennek körülményi érdekesek. Nem volt mit tenni, irány a munkaügyi központ, még jó hogy van egy szakmám, tehát megyek dolgozni. 
 Nem is telt bele pár nap és életem első munkahelyére igyekeztem, egy varrodába. Majd 6 munkanappal később,( igen ennyire hamar ) beláttam a szalag munka nem nekem való, és inkább lövöm magam főbe mint hogy tovább folytassam, így felmondtam. Varroda tehát szóba sem jöhet. 
Sokáig ismét nem vártam, és egy dekoros cég alkalmazottja lettem, de legnagyobb sajnálatomra 3 hónap próba idő után elküldtek ( mert akkor járt le az utánam járó kedvezmény). Ez karácsony előtt történt.
A két ünnep között sok időt töltöttem a legjobb barátomnál és sokat beszélgettünk, ezen a ponton azonban homályosak az emlékeim, hogy ő vagy én hozakodtam e elő a tetoválás témájával, de végül is beszélgettünk róla, hogy jó lenne csináltatni egyet. Ez a gondolat olyan erővel fészkelte be magát a fejembe hogy napokig csak e körül forogtak a gondolataim. Végül előadtam Laci barátomnak az eredményt. Szeretnék egy tetkót ez biztos, de nem tudom milyet, színes szóba sem jöhet nem vagyok én festő vászon, nonfiguratív kilőve nincs értelme, tipikus csajos minta pl pillangó, szív, rózsa esélytelen nem vagyok tucat ember. Végső soron a tetoválás lényege az egyediség. Majd ezen a ponton megint homályos a dolog, de valahogy kiböktem legyen fekete párduc. Az a kedvenc állatom, és hasonlítok is rá, mivel tudok igazi cicás bújós is lenni és ha kell igazi vadmacska is, magyaráztam meg az ötletem. Teljesen azonosultam a gondolattal, és az állat tulajdonságaival. 
A terv az volt hogy olyan helyre rakatom ahol jól látom, hogy mindig emlékeztessen rá, hogy erős vagyok és részben úgy tekintettem rá mint leendő védelmezőmre. Mivel akkoriban nem voltam jó viszonyban Istennel, nem igazán érdekelt hogy mit szól hozzá, de a szellem világban hittem, és nem akartam olyan jelet ami köthető valamihez pl.: galamb a béke szimbóluma, vagy a pentagramma sátánisták jele. Épp ezért utána néztem van e jelentése a fekete párducnak és megnyugodva tapasztaltam hogy nincs.
Nem sokkal később annyira beleivódott a gondolat az agyamba, hogy a következő városi sétám alkalmával betértem egy tetováló szalonba, és mire észbe kaptam meg volt beszélve az időpont a varráshoz.
Az egyetlen feszültséget az okoztam hogy tudtam az egész családom ellene lesz és tiltani foglya, de úgy gondoltam 21 évesen elég bölcs vagyok és eltudom dönteni mit akarok. Azt nem titkoltam el otthon hogy tetováltatni akarok, de mivel nem örültek neki, nem is nagyon hirdettem hogy megvan az időpont. Gondoltam ha már ott van nincs mit tenni úgy sem. 
Mikor Laci meghallotta hogy meg van az időpont ő is bejelentkezett rögtön utánam hogy együtt tetováltassunk, az ő választása a tripla x c. filmben látható kép volt, egy koponya rohamsisakban...
Január első felében, a pontos dátum nincs meg egészen de talán 8 körül, el is mentünk tetováltatni.
A jól láthatóság jegyében a nyakamra került a tetoválás a csuklyás izomra, bár eredetileg úgy akartam hogy ott aludjon a vállamon, végül egy mászó pózban került fel, mivel a készítő szerint túl sötét a minta és egy fekete foltnak hatna az egész. Felrajzolta a mintát, ami elsőre már nagyon tetszett és neki is estünk. Hát nem mondom hogy kellemes érzés volt, de ki lehetett bírni.  Néha arra emlékeztetett mint mikor megkarcolják az ember bőrét, helyenként azonban fájdalmas volt. Végül másfél óra múlva készen is voltam, és már gyönyörködtem is benne, Lacié lényegesen kevesebb ideig tartott, de délután már küldözgettük is a képeket az ismerősöknek róla.  
Nem mondom otthon volt vita az ügyben, de nem olyan nagy mint vártam, igaz először azt mondtam hogy nem végleges hanem pár év alatt kikopik, gondoltam addig lesz idejük megszokni. 
Akárhogy is de büszkén viseltem és nagyon tetszett, egyetlen pillanat volt csupán mikor bánatot éreztem, és ezt soha nem felejtem el. A fürdőszobai tükör előtt álltam, és ahogy nézegettem az jutott eszembe hogy ez az esküvőmön is ott fog virítani a nyakamon. Ez valahogy elszomorított mert a menyasszony nekem a tisztaságot és kedves szelídség képét jelenti, és ez nem fért össze, de mielőtt ez a gondolat nagyon elszomorított volna gondoltam majd kiretusáljuk a képeket. 
Többé azonban nem engedtem be ezt a gondolatot, és később teljesen azonosultam a tetoválásommal. 
Bár úgy emlékeztem barátnőm halála is közrejátszott a készítésében, de most hogy végig gondoltam ő pár évvel később halt meg, de még is sokszor emlékeztetett rá a tetoválás, mert ő igazi macska típus volt belsőleg. 
 Nos így született meg életem első és egyetlen tetoválás, de a történet lényege csak eztán jön.
Folytatás a második részben hamarosan.

Hátterek

Mivel egy általam alkotott háttér nagy sikerrel került ki a netre, és többen érték tegyek még közzé párat gondoltam ez a legjobb helye. A képekhez csak annyit tennék hozzá hogy, meglévő szép hátterek nem az én munkáim én csupán az igéket párosítottam, össze a képekkel, meg kis alakításokat végezetem rajtuk. Remélem ezek is tetszenek majd.

Elmaradott beszámolók!

Mozgalmas nyáron vagyunk túl, és ma végre ideért az ősz is, eddig igen csak váratott magára.
Sok-sok élménnyel gazdagodtam a nyáron, és egymást követték az események épp ezért a blogra sem maradt időm, de főként energiám nem.
Hosszú évek óta ez volt az egyik, ha nem a legjobb nyaram. Elöljáróban csak annyit mesélnék róla, hogy bár sokat dolgoztam ( és lehet hogy hihetetlen de ennek nagyon örülök) jutott idő a pihenésre is a Balatonon, bár az idő nem volt strandra alkalmas de ez egy percig sem zavart. Majd volt a családban egy csodálatos esküvő aminek a szervezése főként az én vállam nyomta, de nagyon örültem ennek a "tehernek".  Voltam "táborokban", nem a klasszikus értelemben vett táborok, de sok új ember új barát talált rám ezeken a napokon.
Oh igen és sikerült a játékomra jelentkezett lánynak elküldenem az egyedi készítésű ajándékot Oroszországba :) viszont sajnos fotót nem tudok közzé tenni róla, de majd megkérem, ha tud küldjön nekem egy képet hogy feltegyem.
Jah és a nyár folyamán két dolog bizonyosságot nyert bennem, Él az Úr aki engem megmentett a haláltól idén nyáron (is) mivel az életem egy hajszálon függött, de erről a következő bejegyzésben mesélek. A másik dolog hogy ha az ember hűséges Istenhez minden rossz hibáját a javára fordítja, és teljesíti minden kívánságát, de ez szintén egy későbbi bejegyzés lesz.
A Későbbiekben pedig egy ígéretemnek is eleget teszek ...
folyt. köv. hamarosan