Idézet

"A szeretet az a szívnek, ami a virág a rétnek. A virágok betakarják a földek puszta, sivár helyeit is. Körülölelik a sziklákat. Kinőnek még a fák gyökerei között is. Betakarják a föld sebzett felszínét, az agyagos, sivár földeket a dicsőség és magasztosság palástjával öltöztetik fel, pazarló szépségben. Ugyanígy takarja be a szeretet az emberi természet durva, sebzett helyeit is." 
/E.W. Kenyon/

Miért engedi ezt az Úr? (Válasz Istentől)

Nos a következő sorok nem az én elmélkedéseim, de teljesen egyet értek vele.

A kitiltott Isten válasza

Gyakran megkérdezik az emberek a vallások képviselőit: Ha van Isten, miért engedi meg azt a sok szenvedést és bajt, amely sújtja világunkat, benne a sok ártatlan embert és gyermeket? Az alábbi interjú találó választ ad a kérdésre.

Az ismert amerikai lelkész, Billy Graham leányával, Anne Grahammel készítettek interjút az egyik rádióműsorban, amelyben Jane Clayson riporte

rnő megkérdezte őt az utóbbi idők borzalmas eseményeivel kapcsolatban: Hogyan engedhette meg Isten, hogy ilyenek történjenek?

Anne nagyon mély, éleslátásra utaló választ adott:

Úgy hiszem, Istent nagyon elszomorítja, ami velünk történik, ám évek óta azt mondjuk neki: menj ki az iskoláinkból, a kormányunkból, és távozz az életünkből. És Ő, amilyen gentleman, csendben hátrahúzódott.

Miképpen várhatjuk el Istentől, hogy áldását és védelmét adja, ha egyben arra szólítjuk fel, hogy hagyjon bennünket békén? O Hare (akit meggyilkoltak, testét nemrég találták meg) panaszkodott, hogy nem akar imádságot az iskoláinkban, és mi azt mondtuk, rendben.

Azután valaki azt mondta, jobb, ha nem olvassuk a Bibliát iskoláinkban: a Bibliát, amely azt mondja: ne ölj, ne lopj és szeresd felebarátodat, mint önmagadat. És mi azt mondtuk, rendben.

Azután dr. Benjamin Spock azt mondta, ne fenekeljük el a gyermekeinket, ha rosszul viselkednek, mert a kis személyiségük megsérül, és lerombolhatjuk önbecsülésüket (Spock fia öngyilkos lett). És mi azt mondtuk, egy szakember biztosan tudja, miről beszél, és azt mondtuk, rendben.

Aztán valaki azt mondta, hogy a tanárok és az osztályfőnök jobb, ha nem fegyelmezik a gyermekeinket, amikor rendetlenül viselkednek. És az iskola vezetői azt mondták, hogy a tanárok inkább meg se érintsék a diákokat, nehogy ezzel rossz reklámot csináljunk az iskolának, és semmiképpen sem akarjuk, hogy bepereljenek bennünket. És mi azt mondtuk, rendben.

Aztán valaki azt mondta, hagyjuk, hogy diáklányaink abortuszt végezhessenek, ha akarnak, és nem kell, hogy ezt elmondják szüleiknek. És azt mondtuk, rendben.

Aztán egy bölcs vezető azt mondta, mivel a fiúk fiúk, és úgyis meg fogják tenni, adjunk fiú diákjainknak annyi óvszert, amennyit akarnak, és nem kell, hogy erről szüleiknek beszámoljanak. És azt mondtuk, rendben.

Aztán valaki, az általunk jelentős posztra megválasztottak közül azt mondta, hogy nem számít, hogy mit teszünk a magánéletben, ha elvégezzük a munkánkat. Újból egyetértve velük, azt mondtuk, nem számít, mit tesz valaki (beleértve az elnököt is) a magánéletben, amíg van munkánk és a gazdaság jól működik.

Aztán valaki egyre tovább lépett ebben a csodálatban, és meztelen gyermekek képeit publikálta, majd tett még egy lépést, és ezeket elérhetővé tette az interneten . És mi azt mondtuk: rendben, a szabad szólás joga ezt lehetővé teszi számukra.

És aztán a szórakoztatóipar azt mondta, csináljunk tv- műsorokat és mozifilmeket, amelyek az erőszakot, az erkölcstelenséget és a tiltott szexet reklámozzák. És készítsünk olyan zenefelvételeket, amelyek bátorítanak a nemi erőszakra, a kábítószer-fogyasztásra, a gyilkosságra, az öngyilkosságra és a különböző sátáni témákat dolgozzák fel. És mi azt mondtuk, ez csak szórakozás, nincs is rossz hatása, és különben sem veszi senki komolyan, úgyhogy, csak hadd menjenek.

Most pedig feltesszük magunknak a kérdést: miért nincs a gyermekeinknek lelkiismerete, miért nem tudnak különbséget tenni jó és rossz között, és miért nem okoz nekik problémát, hogy megöljék az idegeneket, osztálytársaikat, saját magukat? Talán, ha elég hosszan és keményen gondolkodunk rajta, ki tudjuk találni. Azt hiszem, elég sok köze van mindennek ahhoz a mondáshoz, hogy amit vet az ember, azt aratja.

"Kedves Isten, miért nem mentetted meg azt a kislányt, akit megöltek az osztályban? Tisztelettel, egy Érintett Tanuló"

És a válasz?

"Kedves Érintett Tanuló! Ki vagyok tiltva az iskolából. Tisztelettel: Isten."

Furcsa, milyen egyszerű az embereknek kivetni, kidobni Istent, zagyvaságnak, értelmetlenségnek tartani üzenetét, aztán csodálkoznak, miért megy a világ a Pokolba.

Furcsa, mennyire elhisszük, amit az újságok írnak, de megkérdőjelezzük, amit a Biblia mond. Furcsa, hogyan mondhatja valaki "Hiszek egy Istenben", miközben a Sátánt követi, aki egyébként szintén hisz az Istenben!

Furcsa, hogy milyen gyorsan készek vagyunk az ítélkezésre, és mennyire nem a megítéltetésre. Furcsa, milyen gyorsan továbbküldjük a viccek ezreit és azok bozóttűzként terjednek a köztudatban, de ha az Úrról szóló üzenetekkel tesszük ezt, az emberek kétszer is meggondolják, mielőtt továbbítanák.

Furcsa, hogy az erkölcstelen, obszcén, durva és vulgáris dolgok szabadon áramlanak a világhálózaton, miközben az Istenről való nyilvános beszédet elnyomják az iskolákban és a munkahelyeken. Furcsa, hogyan lehet valaki Krisztusért lángoló vasárnap és láthatatlan keresztény a hétköznapokban.

Furcsa, hogy jobban érdekel, mit mondanak rólam az emberek, mint az, hogy mit mond Isten felőlem! Gondolkozol?

Azonban, ha kidobod ezt az elmélkedést, akkor ne panaszkodj arról, hogy milyen rossz bőrben van ez a világ! 

Hogyan töröld el életed hibáit.

 Valószínűleg mindenki életében van, vagy vannak olyan pillanatok, részletek amiket szívesen kitörölne. Sokszor hallani az olyan mondatokat mint: "Ha újra élhetném azt a napot, mindent másként csinálnék." vagy, "Ha kitörölhetnék pár dolgot az életemből." esetleg " Ha újra kezdhetném az egész életemet". Ismerős? Na igen, nekem is az ... volt. 
 Az én életemben is voltak olyan sötét kis részek amikre ilyen olyan oknál fogva nem szívesen emlékeztem, sőt olyan is akadt aminek az emléke mély és fájdalmas seb volt. De minden megváltozott pénteken. Nem, nem találtam fel idő utazás, és nem is kezdhettem elölről az életem a mostani emlékeimmel. Különben ha ilyen lenne akkor a 80 éves énem emlékeivel szeretném újra kezdeni :)
Amnéziám sem volt, ami szintén egy egész érdekes megoldás lenne. Sőt még csak nem is valami modern filozófia, vagy pszichológus segített. Valószínűleg egyik sem ért volna el ennyi idő alatt ilyen drasztikus eredményt. És hogy miért nem mondom végre mi történt, nos mert úgy gondolom, a legtöbb ember itt abba is hagyná az olvasást. És ezt nem szeretném. Nem azért mert figyelemre vágyom, hanem mert miután ilyen fantasztikus valóban meg nem történté tenni a fájó emlékeket, szeretném ha mások is megszabadulhatnának a múlttól. Ha kellő kép felcsigáztalak, elmondom milyen érzés volt számomra az egész.
 Mint minden lázadó tinédzser én is követtem el hatalmas hibákat, nem is egyet, de volt a múltamban egy olyan eset amit képtelen voltam lezárni, pedig jórészt nem is tehettem róla. Nem voltam épp ártatlan a történtekben, de nem is ez a lényeg. Lehet ez bármi, egy baleset, egy halál eset, egy bántalmazás, vagy bármilyen trauma. Az embert néha úgy megsérti a szívében, hogy többé nem lesz ugyanaz. Ilyenkor jön a nehéz hét, vagy hónapok, igyekszik megérteni, talán dühöng, majd megpróbál feledni, és idővel még talán meg is tud bocsájtani, vagy bocsánatot tud kérni. Legvégül eltemeti a szíve és elméje kis rejtet sötét dobozába, azzal a "szigorúan bizalmas" felirattal, és néhány lakattal. 
Majd évek múltán, mikor már nem is gondolná, egy hely, egy arc, egy illat, vagy csak egy homályos emlékkép, az arcába robban. Úgy üti át a múlt a lezárt dobozt, mintha ott sem volna, és minden emlék olyan élesen kerül elő olyan részletesen hogy az már szinte elviselhetetlen. 
Az én emlékem is egy csendes délután így tört rám, és villogott az elmémben, borzalmas képeket vetítve a szemem elé, felkavarva minden érzést, fájdalmat, szégyent, vádlást, kárhoztatást. ELÉG!!! Kiáltottam volna, de nem ért semmit. Időről időre bevillantak képek. Mint egy rossz zaklató, nem hagytak nyugalmat túl sokáig. Viszont most már tudtam a megoldást, a múltam sok-sok kisebb részlete már le volt győzve. Csak hogy ezt az emléket még magam elöl is elzártam, dehogy is akartam újra felidézni. 
Szerencsémre, egy olyan ember véleményét kértem ki a dologról, akiben tökéletesen megbízom, és aki tudtomon kívül hasonló cipőben járt. Végül bátorítására, rászántam magam hogy utoljára, szembe nézzek az emlékekkel és örökre elszakítsam magam tőle, sőt egész pontosan meg nem történté tegyem.
Hetekig húzódott a dolog, és halasztódott mert az időpont hol nekem hol a segítőmnek nem felet meg. Ami létezik minden ellenem dolgozott, szó szerint, majdnem minden. Végül pénteken negyed óra leforgása alatt, (ami nagyon kemény ha önmagaddal harcolsz) elmúlt és törlődött minden. 
Mikor végeztem, nagyot sóhajtottam és vártam, nem is tudom mire... talán valami érzésre, vagy egy égi szóra... Abban a negyed órában, azt hittem majd sírni fogok, vagy kínosan megakadni, szótlanul várni, sok mindenre számítottam, de arra nem hogy erősen és határozottan véget vetek neki. (Ne aggódj a végén elfogom mondani hogy történt). Nagyot sóhajtottam és próbáltam arra a kínzó emlékre gondolni, talán hogy volt e valami értelme ennek a kínos jelenetnek, és ekkor ért a döbbenet.
Az emlék nem volt éles, még csak pontos sem, nem tudtam felidézni azt a képet ami úgy fájt, egyszerűen nem jelent meg a fejemben, olyan volt mint egy homályos fénykép amit akárhogyan nézek is nem tudom kivenni a képet. Pedig pontosan tudtam mi van azon a képen, már ezerszer láttam, és most még sem tudom kivenni, nem látok alakot se színt... de ami a legcsodálatosabb hogy nem fáj, nincs szégyen, se megalázottság, se vádlás, kárhoztatás, SEMMI. ekkor elmosolyodtam, és mint egy szikla, úgy hullott le rólam a múlt. Könnyű voltam, mint aki soha nem hibázott, vétkezett, és a megkönnyebbüléstől csorogni kezdett a könnyem. Édes Istenem, hány évig cipeltem, szenvedtem, és vége, nincs többé.
Most napokkal később is ugyan ez a helyzet, csak a nyugalmat érzem. 
És hogy mi segített, egy egyszerű de nem könnyű dolog, amit bűnvallásnak hívnak. Nem ez nem gyónás, köze nincs hozzá. Ez egyszerűen egy ima, amikor Isten előtt elmondod, hogy mit tettél vagy éltél át, amiről most már tudod hogy bűn, ( ha trauma akkor elmondod mi történt ) és hogy ezért a bocsánatát kéred, Jézus Krisztus nevében, mert ő pontosan ezekért a dolgokért szenvedett és halt meg. És az Ő vére ezeknek a dolgoknak az ára. Ő azért szenvedett hogy nekünk ne keljen, a bűnnek pedig már nincs rajtunk hatalma. Már nem kérhető rajtunk számon, meg van minden bocsájtva, és el van törölve. 
Isten nem haragszik és nem csalódott, ő mind ezt látta, és mostantól nem emlékezik meg róla, egyszerűen nincs többé. ( a fájdalmat, gyászt minden sebet begyógyít) Mire az imád végére érsz, valóban meg is történik mind ez, az egyetlen amit az Úr kér hogy ezt mások előtt tedd meg, ne ijedj meg nem arról van szó hogy kiállsz az emberek elé és kiteríted a múltad. Én csupán egyetlen hölgy társaságában mondtam el mindent, aki már régóta az Urat szolgálja. Erre azért van szükség, hogy ha akad olyan dolog ami problémát okoz vagy aminek esetleg következményei vannak akkor ő tud segíteni, tanáccsal, szolgálattal egyéb dolgokkal. 
Na meg az Úr igéje mondja, "Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok: mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése." 
Bevallom most hogy ezen túl vagyok gyógyulásra is várok, mert tudom hogy ennek az egésznek az egészségemre is volt hatása.

 Végezetül csak annyit, mondanék a módszer mindennél hatásosabb, de csak őszinte és hívő embernek hoz változást, kívánom hogy te is legyél köztük.

Idézet

"A 'szelíd' nem 'gyengét' jelent, bár gyakran ez jut először az emberek eszébe a szó hallatán. A szelídség inkább a csendes magabiztosságból, belső nyugalomból és lelki békességből fakadó hozzáállás. A szelídség megakadályozza, hogy felmenjen a pumpa, amikor melegszik a helyzet."
/Rick Warren/

Könyv ajánló

Újabban nagyon rákaptam az olvasásra, de mostanság nem a regények és kalandok kötnek le, sokkal inkább a keresztény ismeret terjesztő és tanító könyvek. Azok az igazán kedvenceim amiben sok bizonyságot lehet olvasni gyógyulásokról és egyéb megtapasztalásokról. Ezek mellett a különböző témájú könyvek mint a párkapcsolatokról, gyerek nevelésről, vagy épp a Szent Szellem erejéről, hitről szólók érdekelnek. Mondhatni keresztény irodalomban minden evő lettem. Az élethelyzetek hozzák magukkal mindig hogy épp milyen témájút forgatok szeretettel. 
Most egy olyan könyvet ajánlanék ami nagy segítséget nyújtott nekem, hogy átgondoljam  és megújítsam a párkapcsolatokról alkotott véleményemet. Azt kell mondanom nem csak keresztényeknek hasznos olvasmányok ezek, bár minden oldalról Isten igéjére épül és azon keresztül gondolja át ezt a kérdést.
Én magam sem találtam még meg a párom, viszont most már tudom hogyan álljak a kérdéshez, és a könyv segített hogy tisztában legyek az én szerepemmel, és hogy letudjam tenni az Úr elé. Végül is ki tudná jobban ki illik hozzám, ha nem az aki mindenki szívét jól ismeri.

Íme tehát a sorozat első része:

Joshua Harris - Búcsú a randevútól 

Belefáradtál a játékba? Mondj búcsút a randevúknak. Randevúk. Hát nincs más lehetőség? A Búcsú a randevúktól azt sugallja, hogy van. Ha Isten Igéje alapján újjászervezed szerelmi életedet, sokkal elégedettebb lehetsz, mint párkapcsolataid során valaha voltál - őszinte szeretet, igazi tisztaság és célratörő egyedüllét jellemeznek majd. 
Kérdések a párkapcsolatról:
Mi a célod egy párkapcsolattal? - Hogy magadnak örömet okozz, vagy hogy másokat szolgálj? - Visszaélsz a testeddel és az érzéseiddel úgy, hogy később, ha házas leszel, megbánod? - Ez a mostani kapcsolatod akadályoz abban, hogy egyedülállóként Istent szolgáld? 

Joshua Harris olyan előadó, aki nemcsak az otthoni iskoláztatási mozgalmon belül, de azon kívül is népszerűségre tett szert. Kiadója és szerkesztője volt a New Attitude magazinnak, jelenleg pedig pásztorképzésen vesz részt Gaithersburg-ban, Maryland államban.


A második rész:

A szerző jól ismert már a hazai olvasóknak. Előző könyve – Búcsú a randevúktól – nagy siker volt évekig. E könyve – Társtaláló – ennek a folytatása. Út a „hogy vagy?”-tól a „boldogító igen”-ig. A könyv őszintén, a szerelmet is vállalva, újszerűen és bibliai alapon foglalkozik a kapcsolatokkal. Céltudatos randevúzásról ír. Barátságról és lehetőségről. Szerelemről, amelyre a bölcsesség ügyel. 
A szerző közben megnősült és az új tapasztalatait osztja meg az olvasókkal, hogy miként találta meg élete nagy párját…

Számomra nagyon meggyőző, hogy a fiatal szerző saját tapasztalatit írja le, és barátai történetén keresztül mutatja be a hibákat, és a kitartás gyümölcseit is. Nem pusztán a levegő beszél, meg is élte mindazt amiről ír. 
Megjegyzem a harmadik részt még nem olvastam, de az már a házasoknak íródott, így ez még nem olyan sürgető számomra, de őszintén hiszem, hogy annak is nagy hasznát veszem majd.
Sajnos az első két kötethez nehezen lehet hozzájutni, azért megéri utána járni. Én antikvár bolt kínálatában akadtam rá a neten. 




Harmadik rész:

Joshua Harris - Nem a szex a baj / hanem a bujaság.
- Szexuális tisztaság, bujaságtól égő világunkban - 

Ez a "harmadik" rész!
Ez már Joshua Harris harmadik könyve ("Búcsú a randevúktól" és a "Társtaláló" után), amely továbbra is a fiatalok életében - társkeresés, nemiség - próbál hasznos útmutatókat adni. Előző két könyve hatalmas siker volt! Szülők ezrei vásárolták fel ezeket a könyveket,... végre valaki le meri írni azokat a gondolatokat, amelyeket egy szülő csak nagy üggyel-bajjal próbál elmagyarázni a gyerekeinek! Igaz voltak sokan azok is, akik a "másik oldalon" foglaltak állást, mégpedig, hogy ismerkedés (randevú) nélkül, hogyan is találhat(na) társat valaki?!
Az új könyv - ellentétben a világi könyvesboltok tömött polcaival - a bujaság ellen lép fel, mint ami kifejezetten az Istennek a nemi vágyra vonatkozó tervét pártolja. Mert egyesek abban a tévhitben élnek, hogy Isten szexellenes. ő azonban kifejezetten szexpárti, hiszen ő találta ki a szexet! 
Sőt! A szenvedélyes szex Isten ötlete volt. (Énekek éneke) A házasságon belüli tiszta szexet ünnepli. 
Nem a szex a baj - hanem a bujaság!(A "buja" és "bujaság" kifejezések mai megfelelői a: - kéjsóvár, kéjelgő, kéjelgés)


Mindenkinek jó olvasást kívánok, és remélem olyanok is kíváncsiak lesznek a sorozatra akik még a világ mércéje szerint ítélik meg a kapcsolatokat.

Egy tetoválás születése és halála (Negyedik rész)

 Tehát ott hagytam abba, hogy váratlan fordulat után meglett a kellő összeg a tetoválás leszedésére.
Illetve egyenlőre csak annyit tudtam hogy egy komoly összeg, és reméltem hogy elegendő is. Minden esetre bíztam az Úrban hogy ha már ilyen ajándékot adott az végül elég is lesz, hogy elérje a célját.
 A táborból haza érve rá is vetettem magam a netre, hogy utána járjak ki tudna megszabadítani a dögtől. Nem is kellett sokáig keresnem. Talán emlékeztek még a lányra a kórházból aki említette az új módszert ami már akkor felcsigázta az érdeklődésem. Hát írtam neki hogy össze tud e hozni azzal aki ezt végzi de sajnos nem sikerült felvenni a kapcsolatot, valószínűleg már nem élt a cím amire írtam. A neten azonban ráleltem egy pécsi kozmetikusra aki ezzel foglalkozott. Csak hogy képben legyetek, a többség aki ezzel foglalkozik plasztikai sebész, vagy magán orvos és egy konzultációért is elkérnek 15 000 Ft-ot és ráadásul szinte mind budapesti. Akire én ráleltem egy pécsi kozmetikus hölgy, hamar fel is vettem vele a kapcsolatot, és alig vártam hogy elkezdhessük az eltávolítást.
Legnagyobb sajnálatomra, a kezelésből adódóan nyáron kockázatos neki állni, így megegyeztünk hogy ősszel mikor már az idő hűvösebb kérek egy időpontot és meglátjuk a többit.
Két hónap, ennyit kellett várnom. Életem leghosszabb két hónapja volt, lassan teltek a napok és a hetek, és közben a pénzzel teli boríték a polcon várta hogy beteljesítse küldetését. Néha kibontottam és újra elolvastam a levelet, vagy megszámoltam a pénzt, és hálás voltam érte nagyon.
 Azért elmesélném, hogy mind a szüleim mind a barátaim megdöbbenve álltak az eset előtt, és együtt izgultak velem a folytatásért. Bár akadt idő mikor szükség lett volna a pénzre más okból, és vissza tettük volna amit kiveszünk belőle, de nem tettem meg. Úgy éreztem nem lenne helyes másra felhasználni, csak is arra ami a célja, így félre tettem és úgy tekintettem rá mintha ott sem lenne.
Szeptember végén, elérkezett a várt nap. Ellátogattam Mhén Tünde szalonjába, hogy megbeszéljük a részleteket. Arra jutottunk hogy a felület nagy ahhoz hogy egyetlen alkalom alatt meglegyünk vele így négy részre osztottuk, de mielőtt neki álltunk volna próbát kellett tenni, hogy sikeres lesz e.
Kiválasztottunk a hátsó lábából egy pici csíkot ami nem zavaró ha még sem sikerülne, és azt bevarrtuk (erről itt olvashatsz ) Közben elmeséltem a történetemet Tündinek, akivel az első pillanatban nagyon szimpatizáltam. Mire a végére értem úgy egy órával később olyan lelkes voltam. Érdeklődve hallgatott végig, és pár dologra rá is kérdezett, azt hiszem végül meghatotta a történet, mivel felajánlotta hogy a próba varrást nem kell kifizetnem. Ő ezzel járult hozzá az álmom megvalósulásához.
Ezután újabb két hét várakozás telt el mire behegesedett a csík, és leesett a seb. Ami elsőre elég hamar lejött, és ránézésre nem sok eredménnyel kecsegtetett. Azért mire begyógyult és megerősödött a bőröm, kiderült hogy nagyon is sikeres a módszer. 
Mikor visszamentem Tündi is megerősítette hogy menni fog és meg egyeztünk. Reményeink szerint kétszer kell majd bevarrni az egészet, és az első varrás úgy 30 000 Ft-ba míg a második 20 000 Ft-ba fog kerülni mevel akkor már jóval kevesebb az anyag költség. :) nos kételkedők? Erre mit szóltok? Az árakat egyébként láthatjátok Tündi  oldalán. A felület nagysága miatt így is négy alkalom volt mire egyszer a teljes bevarrásra került. 
Milyen érzés volt? Bevallom jobban fájt mint mikor készítették, de csak mert aprólékos munkát végzett Tündi. Közben persze ezerszer is megbántam hogy valaha ilyenre adtam a fejem. A sebesedés néhol enyhe hőemelkedést okozott (sebláz) és nagyon kellett vigyázni vele. Esténként jól el kellett csatolni a hajam nehogy a sebbe ragadjon míg nem varasodik be, és bizony voltak álmatlan éjszakák, de nem volt olyan vészes. 
Most ott tartunk hogy egyszer minden be lett varrva és az első fele még egyszer. Sajnos még mindig nem tűnt el tökéletesen, de már sokat javult. Ősszel újra folytatom, addig várakozunk. Egyenlőre azért nem készült még el mert, közbejött jó pár az előző bejegyzésben említett változás az életemben.
Úgy döntöttem, meg is osztok veletek néhány képet a tetoválásról.

A próba varrás után, fent a hátsó lábon látható az eredmény

Már csak a 4. lépés és az első varrás mindenhol kész

Bevarrva, a heg már egyszer leesett most gyógyul

Pótlás

Nos, ami a blogolást illeti, igen elég durván elhanyagoltam. Na nem mintha az oldal követői nagyon hiányoltak volna, de sebaj. 
Önmagam megnyugtatására, és mentségemre legyen mondva hogy igen csak felfordult az életem mostanság, és mire az egyik helyzetet megszoktam volna már is jött a következő fordulat. Nem is győzöm kapkodni a fejem. :) Nem volt éppen mindig kellemes a változás, de így utólag elmondhatom mind a hasznomra vállt egytől egyig. 
Néhány a történések közül csak címszavakban (mivel tervezem hogy részleteket is közlök):
- váratlan költözés (telelés a nagyszülőknél)
- évek óta kínzó rohamaim már a múlté 
- egy film forgatás fő részese lettem
- újabb költözés, ezúttal az ország túlsó végébe
- nyaralás, és fájdalmas fordulat
- egy új élet feladatainak kihívásai

Hát nem tudom kit melyik csigázott fel, de el kell árulnom mindet izgalmas volt megélni.
De hogy a folytonosság megmaradjon szép sorban le is írom az eseményeket.