Kereszt/út: Egy tetoválás születése és halála (Negyedik rész)

Tehát ott hagytam abba, hogy váratlan fordulat után meglett a kellő összeg a tetoválás leszedésére.
Illetve egyenlőre csak annyit tudtam hogy egy komoly összeg, és reméltem hogy elegendő is. Minden esetre bíztam az Úrban hogy ha már ilyen ajándékot adott az végül elég is lesz, hogy elérje a célját.
A táborból haza érve rá is vetettem magam a netre, hogy utána járjak ki tudna megszabadítani a dögtől. Nem is kellett sokáig keresnem. Talán emlékeztek még a lányra a kórházból aki említette az új módszert ami már akkor felcsigázta az érdeklődésem. Hát írtam neki hogy össze tud e hozni azzal aki ezt végzi de sajnos nem sikerült felvenni a kapcsolatot, valószínűleg már nem élt a cím amire írtam. A neten azonban ráleltem egy pécsi kozmetikusra aki ezzel foglalkozott. Csak hogy képben legyetek, a többség aki ezzel foglalkozik plasztikai sebész, vagy magán orvos és egy konzultációért is elkérnek 15 000 Ft-ot és ráadásul szinte mind budapesti. Akire én ráleltem egy pécsi kozmetikus hölgy, hamar fel is vettem vele a kapcsolatot, és alig vártam hogy elkezdhessük az eltávolítást.
Legnagyobb sajnálatomra, a kezelésből adódóan nyáron kockázatos neki állni, így megegyeztünk hogy ősszel mikor már az idő hűvösebb kérek egy időpontot és meglátjuk a többit.
Két hónap, ennyit kellett várnom. Életem leghosszabb két hónapja volt, lassan teltek a napok és a hetek, és közben a pénzzel teli boríték a polcon várta hogy beteljesítse küldetését. Néha kibontottam és újra elolvastam a levelet, vagy megszámoltam a pénzt, és hálás voltam érte nagyon.
Azért elmesélném, hogy mind a szüleim mind a barátaim megdöbbenve álltak az eset előtt, és együtt izgultak velem a folytatásért. Bár akadt idő mikor szükség lett volna a pénzre más okból, és vissza tettük volna amit kiveszünk belőle, de nem tettem meg. Úgy éreztem nem lenne helyes másra felhasználni, csak is arra ami a célja, így félre tettem és úgy tekintettem rá mintha ott sem lenne.
Szeptember végén, elérkezett a várt nap. Ellátogattam Mhén Tünde szalonjába, hogy megbeszéljük a részleteket. Arra jutottunk hogy a felület nagy ahhoz hogy egyetlen alkalom alatt meglegyünk vele így négy részre osztottuk, de mielőtt neki álltunk volna próbát kellett tenni, hogy sikeres lesz e.
Kiválasztottunk a hátsó lábából egy pici csíkot ami nem zavaró ha még sem sikerülne, és azt bevarrtuk (erről itt olvashatsz ) Közben elmeséltem a történetemet Tündinek, akivel az első pillanatban nagyon szimpatizáltam. Mire a végére értem úgy egy órával később olyan lelkes voltam. Érdeklődve hallgatott végig, és pár dologra rá is kérdezett, azt hiszem végül meghatotta a történet, mivel felajánlotta hogy a próba varrást nem kell kifizetnem. Ő ezzel járult hozzá az álmom megvalósulásához.
Ezután újabb két hét várakozás telt el mire behegesedett a csík, és leesett a seb. Ami elsőre elég hamar lejött, és ránézésre nem sok eredménnyel kecsegtetett. Azért mire begyógyult és megerősödött a bőröm, kiderült hogy nagyon is sikeres a módszer.
Mikor visszamentem Tündi is megerősítette hogy menni fog és meg egyeztünk. Reményeink szerint kétszer kell majd bevarrni az egészet, és az első varrás úgy 30 000 Ft-ba míg a második 20 000 Ft-ba fog kerülni mevel akkor már jóval kevesebb az anyag költség. :) nos kételkedők? Erre mit szóltok? Az árakat egyébként láthatjátok Tündi oldalán. A felület nagysága miatt így is négy alkalom volt mire egyszer a teljes bevarrásra került.
Milyen érzés volt? Bevallom jobban fájt mint mikor készítették, de csak mert aprólékos munkát végzett Tündi. Közben persze ezerszer is megbántam hogy valaha ilyenre adtam a fejem. A sebesedés néhol enyhe hőemelkedést okozott (sebláz) és nagyon kellett vigyázni vele. Esténként jól el kellett csatolni a hajam nehogy a sebbe ragadjon míg nem varasodik be, és bizony voltak álmatlan éjszakák, de nem volt olyan vészes.
Most ott tartunk hogy egyszer minden be lett varrva és az első fele még egyszer. Sajnos még mindig nem tűnt el tökéletesen, de már sokat javult. Ősszel újra folytatom, addig várakozunk. Egyenlőre azért nem készült még el mert, közbejött jó pár az előző bejegyzésben említett változás az életemben.
Úgy döntöttem, meg is osztok veletek néhány képet a tetoválásról.