Mindent lehet, de nem minden használ

"...Mindent lehet, de nem minden használ..." ez volt az a mondat, idézet amit úgy gondoltam értek. Persze hiszen érthető, mondhatni egyértelmű, de az igazi jelentését most tapasztaltam meg a napokban.
Amikor először hallottam ezt a mondatot valamikor kora tavasszal, a nagynéném idézte nekem.
Megtérésem előtt sokat olvastam, és volt egy kedvenc író nőm aki remek kaland regényeket, és fantasy könyveket ír, de sajnos sok benne mágia, és a misztikum. Azt hogy a mágia, varázslás nem kedves az Úr előtt eddig sem volt újdonság, de a megtérésem után taszítottak az ilyen könyvek és filmek, így hamarosan mellőzve lettek az író nő könyvei. Nem volt tudatos ez az eltávolodás, eleinte csak nem érdekeltek a könyvek, és a keresztény irodalom is lekötötte a figyelmemet. Ami bősége miatt még sokáig ellát olvasnivalóval, hihetetlen mennyi könyv íródott, és olyan kevésről hallani.
Később, persze pihenés képen gondoltam olvasok valamit a régi kedvencekből, de nem igazán kötötte le a figyelmemet, majd karácsony közeledtével, ismét próbát tettem. Van egy regény amit évek óta előveszek ebben az időszakban. Egy kedves, kissé őrült, karácsonyi történet, kis romantikával és sok humorral, nagyon kedveltem ezt a történetet. Persze most jön a de, mivel ebben a könyvben is akad némi misztikum, erősen elgondolkodtam újra olvassam e. Nos elkezdtem, de figyeltem milyen hatással lesz rám, bár bevallom nem számítottam semmi hogy is mondjam "kézzel foghatóra".
Azt tudom, hogy ha sokat foglalkozom világi dolgokkal az eltávolít Istentől, de amit most tapasztaltam az meglepett. A könyv nagyon is lekötött és szívesen olvastam, de nem volt rá túl sok időm, így több nap kellett volna míg végig olvasom. Amikor első este lefeküdtem aludni, furcsa álmaim voltak, sok erotikával. Na most kérdezhetnétek mi ezzel a bajom, mások örülni szoktak az ilyen álmoknak. Na igen, de ha olyan vágyakat kelt ami végül bűnre visznek, akkor inkább kellemetlen mint kívánatos. A lényeg hogy nehéz volt ellenállnom a kísértésnek, majd ez ismétlődött még 3 éjszakán át, de még nappal is. Kezdtem kissé kiborulni és úgy éreztem nem biztos hogy ellen tudok állni, ez főleg fél álomban volt a legelviselhetetlenebb, amikor a tudatot kezdi elnyomni az álom, de cselekedni még képes lennék. Pár nap után elviselhetetlen volt a helyzet, és akkor jutott csak eszembe a könyv, kíváncsiságból aznap nem olvastam sőt, este igyekeztem az Úr dolgain elmélkedve elaludni. Hihetetlen, nem igazából nagyon is hihető, a probléma megszűnt vége volt a kísértésnek és a zaklató álmoknak. Sajnos hiába volt szép a történet az ilyen könyveknek nincs helye a szívemben sem a szobámban. Végül is a társaival együtt ez a könyv is a süllyesztőben végezte.
Szóval minden könyvet el lehet olvasni, minden filmet meg lehet nézni de nem minden használ, most már értem és megfontoltan cselekszem. Hála az égnek!

Mankó a hited?

Azt kérdezte nem rég egy barátom, amikor a hitemről beszélgettünk, hogy nem mankónak használom e az életemhez? Hmmm.... Elsőre igen zavarba hozott a kérdés, hiszen egyrészt úgy éreztem ha igent mondok, azzal valami rosszat teszek, így végül zavartan csak annyit mondtam neki " nem hiszem, nem gondolkodtam ezen".
Azóta azért volt időm ezt végig gondolni.
Ha valakinek azt mondom mankónak használom a hitem az életemhez, úgy tűnhet a hitemnek nincs igazi alapja vagy ereje, és persze én magam gyengének tűnök, hogy nem állok meg a saját lábamon. Hát itt mindjárt meg is állhatunk, végül is nincs a földön olyan ember véleményem szerint aki nem támaszkodik valamire az életben. Most persze mindenki azt gondolja nem én boldogulok egyedül, de téved.
Van aki a családjába kapaszkodik, és tőlük kap segítséget, más valaki a munkába, akad aki önmagába. Ez az utóbbi kezd egyre jobban elterjedni, de ahogy én látom ez csak látszat. Okos emberek szépen becsomagolva adagolják a feltörekvő fiataloknak a jól csengő szlogeneket, hogy legyünk sikeresek.
- Bízz magadban!
- Erős, magabiztos ember vagy!
- Nincs szükséged mások segítségére!
- Bármire képes vagy csak higgy magadban!
Gondolom ismerős, szlogenek. Én ezt mindig ámításnak hittem, mert az hogy elhitetem magammal ezek nem változtat meg engem, maradok aki voltam és ha ez gyenge volt....
Végül is be kell vallanom igen is mankó a hitem. Számomra ez ad erőt és segítséget az életben, és az nem is baj. Az élet bonyolult és nehéz, a hit segített másként látni a világot. Istennel, az ő erejével, legyőztem a depressziót, kaptam reményt és erőt hogy a gondokon túl lássak, és tudjam van segítség és kiút. Hányan menekülnek italba, drogba, nyugtatókba a gondjaik elől, én sem szégyenlem hogy ezek nélkül, égi segítséggel élem az életem.
A megtérésem előtt azt mondták új szívet ad nekem az Isten és leveszi vállamról a terheket, és megbocsátja a bűneimet. ... Nehéz volt elhinni, de úgy gondoltam a világ módszereit ismerem és nem vállt be, érdemes kipróbálni ezt a lehetőséget is. Persze ennél sokkal több volt a háttérben, de a megtérésem története egy más alkalomra marad. 
Most csak annyit mondok, igaz volt amit ígértek, a megkeményedett szívem mely már nem igazán tudott szeretni, most boldog és határtalan szeretet van benne. Gondjaim ma is vannak, de tudom, hogy Isten megsegít, és tapasztalom is napról napra. Az Ő kezébe adtam az életem és minden terhem, valaki aki tudja a jövőt és jobban ismer engem mint én magamat, jobb tanácsot tud adni mint bárki más, azért elég logikus neki megadni az engedélyt az irányításra. Hozzá teszem egy percig sem csalódtam benne :) , bár elsőre nem minden tűnik jónak, de utóbb beigazolódik, hogy az akkor és ott kellett.
Ott vannak még a bűnök, annyi mindenért volt bűntudatom, kisebb nagyobb veszekedésekért, és félre siklott tettekért, amíg nem éreztem, hogy már nincsenek rajtam, hogy már nem nyomasztanak, nem gondoltam hogy ennyire nagy a súlyuk.
Szóval lehet hogy mankó a hitem, de akkor már inkább egy tank, ami mindenen könnyedén átsegít. Bármit megér a világ legdrágább tankja, és a söfőr egy szuper férfi, maga Jézus :)

Szülinapok, névnapok, karácsony, ....

A december nálam évek óta egy anyagi csőd, és nem csak a karácsony miatt. Baráti társaságom, és kis családom számos tagja ünnepli születésnapját e hónap elején, és persze akad név napos is szép számban.
Eddig szinte minden évben a barátaimmal kibéreltünk egy erdő széli kulcsos házat  közösen ünnepeltük meg a születés és név napokat. Volt minden ami kell, hűvös este, néhol havas is, forralt bor jó fűszeres, sok más egyéb jóféle itóka, zene, és sok barát jó hangulatban. Nem akarok álszent lenni ezek azért nagy mulatozásba csaptak rendszerint, és nagy őrültségekbe.... (persze ez mind kamasz korunk vége felé, és megtérésem előtt)
Sajnos az iskoláinkat szép lassan mind befejeztük, és a munka ezer felé sodorta a barátokat. Ez nagy próbát jelentett számunkra, de hála azért az égnek, megmaradt a jó viszony és a barátság, csupán ritkultak a találkozások. Idén nyár végén mikor ismét találkoztunk, mi magunk is ledöbbentünk mennyire  más lett minden. Ha jól számolom 3 házaspár van már köztünk, és két csodás pici lány is született, akad még aki a párjával él, és akad "magányos" is egy néhány, de mind felnőttünk s megkomolyodtunk már.
A múlt hét végén ismét összejöttünk hogy az évvégi szülinapi partikat megtartsuk, sajnos a kis erdei lak most nem volt szabad, de helyünk azért így is akadt. Egy közeli kocsma külön terme lett a miénk hajnalig, de megint csak rájöttünk változunk. Már nem hiányzott a sok sok ital, sem a fülsiketítő zene. Jó hangulatban iszogattunk és beszélgettünk, sőt még egy torta is került az ünnepelteknek. Ami számomra furcsa volt, hogy már senki sem bírt hajnalig mulatni, másnap sokan dolgoztak, és nem tudtak sokáig maradni.
Bevallom nekem nagyon tetszett, hogy egy estét átbeszélgettünk, és azt hiszem sok barátom meg is lepődött, amikor a változásokról beszélgettünk. Elmeséltem, hogy megtértem és most nagyon boldog az életem, na ezt mondjuk ők is látták rajtam :) Jó érzés hogy örömmel fogadták a változást az életemben, csak azt sajnálom hogy rövid volt az este, nem jutott mindenkire elég idő....
Egy biztos: felnőttünk, és úgy tűnik ezt valamennyien élvezzük :D

Idő

Rég nem jártam erre, gyorsan pörögtek a hetek a napok mostanában. Munka, utazás, család, és sok egyéb foglalta le az időmet. Nem volt túl sok időm semmire sem, kezdtem úgy érezni, hogy minden nap rövid, és nincs időm. Rohantam egyik helyről a másikra, és semmivel sem végeztem. Végre a héten volt időm, kipihenni magam, és két napig teljesen kikapcsolni. Most tudatosult bennem, hogy átrobogtunk a novemberen és már nyakamon a karácsony. Ami azt illeti ez sem tűnt volna fel ha a netes kertemben, (mert hogy én is online kertész lettem ) leesett a hó és adventi koszorú első gyertyája is lángol. Wow ennyit tudtam mondani, újra itt a karácsony. Most mit mondjak ez folyik majd a csapból egy hónapig.
Viszont arra is ráébredtem, ha így rohannak a napok nem lesz a fa alatt ajándék. Mint sokan mások idén nekem sem telik ajándékra, pedig valami igazán különlegeset szerettem volna adni a családomnak. Hát most jól jön a kreativitás, meg is írtam a listát szép sorban a nevek felkerültek a papírra, majd gondolkodás és szinte minden névhez került egy kis ötlet. Utána számolva van alig 3 hetem hogy csodát alkossak, a baj csak az ha így folytatom szűk lesz az idő. Mint minden évben most is akadt egy család tag akivel meggyűlt a bajom, na nem szó szerint :) sajnos ötletem sincs mit készíthetnék az apámnak. Talán jó szokás szerint megálmodom a megoldást ....
Hát ma este már nem fogok nekiállni az biztos, de a készülő ajándékok felkerülnek hátha ötletet adok vele másoknak is. :)
Jó készülődést mindenkinek!