Egy igazán csodálatos ember!!!!!

Amikor a következő videót megláttam, kérdések és érzések kavarogtak bennem. Hogyan lehet egy ilyen ember ekkora hatással a világra, és hogyan tarthattam magam olyan kevésre, hogy képes ő minderre? Öröm és szomorúság, bánat és békesség, sok-sok érzés, de végül Dicsőség Istennek Őérte!

És egy riport vele, hogy hogyan került ebbe a helyzetebe.

És még egy hosszabb videó, életéről, és bizonyságáról:

Hálás vagyok érte Istennek, ő egy igazán remek ember, és példa mindenkinek :)

P.I.F. játék ajándékom megérkezett

Szombat estére megérkezett a PIF játék ajándékom, az én legnagyobb meglepetésemre.
Este amikor a szobámba léptem, a szemem sarkából megláttam a polcon valamit. Egy tábla állt ott előtte egy kis levélkével. A levélre ez volt írva: " Neni! Először a levelet olvasd el!" Jah mert hogy azt elfelejtettem mondani hogy a játékra a sógornőmnél jelentkeztem. :) Amíg én az Isten tiszteleten voltam nálunk járt és becsempészte az ajándékom. A levélben ez állt: "Drága Sóginéni! Fogadd sok szeretettel a P.I.F. ajándékodat. Remélem sikerült olyat készítenem számodra, ami nem csak a szobád vagy majdan a házad dísze lesz, hanem a lelked is táplálja."
És ez az ajándék fogadott:

Nos be kell vallanom, nagyon tetszik az ajándék, és igen csak találó volt :) és persze meg is lepett. Még meg is könnyeztem sógornőm figyelmességét, és biztos vagyok benne hogy velem lesz bárhová is költözöm majd. Sőt azt is lehatároztam, hogy a fa melletti üres helyere kerülnek a hétvégén frissen készült családi fotók. 

Hamarosan én is elküldöm az első ajándékot, de van még 2 hely bátran jelentkezzetek, mint látjátok megéri :)

Új érdekes oldalra bukkantam

Ma lapozgatás közben találkoztam egy kedves testvérem blogjával melynek címe Hitre hangolva érdeklődve olvasgattam bele az imént. Nos ő régebb óta vezeti mint én, vagy legalább is nagyobb sikerrel, hiszen számos témában van bejegyzése, és rengeteg olvasni valót adott nekem :) külön köszönet érte :)
Ha valakinek tetszik a blogom, érdemes átlátogatnia hozzá is, a fenti linken vagy ITT ezt megteheti.

Most pedig egy kis ízelítő a humor rovatából :D

Tóth Géza: Hacsek és Sajó - A közlekedési miniszter

(annak az elterjedt közhelynek a paródiája, amikor az emberek úgy okoskodnak: Ha Isten létezik és jó, akkor miért engedi meg ezt a sok rosszat?)
- Szervusz kedves Sajókám, jó hogy újra találkozunk! Mond, mi van veled, hogy vagy?
- Hát komám, le vagyok sújtva! Most olvastam egy statisztikát… képzeld el, hogy minden évben Magyarországon 1000 ember hal meg közúti balesetben. Engem úgy neveltek a szüleim… mindig azt mondták, hogy „fiam mi hisszük, hogy a közlekedési miniszter létezik” (csalódottan), de én már ebben nem hiszek.
- Hogy-hogy?
- Hát kérlek szépen, ha létezik az a közlekedési miniszter, akkor hogyan engedheti meg mindezt?
- No de Sajókám! Most Te viccelsz? Hát mi köze a közlekedési miniszternek a balesetekhez?
- Hát az, hogy Ő a miniszter! Hogy engedheti meg?! (felháborodottan) Sokszor még gyerekek is meghalnak a balesetekben. (drámaian) Szerintem a Miniszter nem létezik!
- (szelíden) Kedves Sajó! Te mindig azt mondtad, hogy én nem vagyok egy lángész… De annyit még én is tudok, hogy a baleseteknek oka van. Az egyik túl gyorsan megy, a másik be van tintázva, a harmadik elaludt a volánnál. Hogy lehet ebből arra következtetni, hogy a közlekedési miniszter nem létezik?! Egyébként is van bizonyíték.
- Micsoda?
- Ez (előhúz egy KRESZ-könyvet)! Éppen most vettem, mert megváltoznak a KRESZ-szabályok.
- (meglepetten) És ez mit bizonyít?
- Hát nem érted? A közlekedési miniszterrel még sosem találkoztál, de itt van ez a könyv, ami azt állítja magáról, hogy a minisztérium megbízásából készült.
- Na jó, de akkor is! Hogyan engedheti meg azt a sok balesetet?
- Figyelj! A Minisztérium annyit tehet, hogy lefekteti a játékszabályokat. Ha az emberek betartják a KRESZT, akkor biztonságosan utazhatnak, ha nem, akkor veszélynek vannak kitéve. A felelősség nem a miniszteré, hanem az övék.
- (durcásan)Jó, jó! De szerintem akkor sem létezik az a közlekedési miniszter.

Brumi maci gazdát keres!

Egy újabb játék Eránál érdemes meglesni nagyon aranyos a kis maci amit nyerni lehet és Era oldala is igen hasznos kézműves dolgokkal van tele.

"Merj gondolkodni!"

  Ma reggel még félálomban, hogy miként, vagy milyen gondolatfolyam közepette, rám talált ez a nevezzük talán érzésnek. Egy kellemetlen érzés, hogy a tudatlanság révén milyen sebezhető is az ember, majd ehhez az érzéshez jött egy gondolt. MIÉRT NEM GONDOLKODNAK MA AZ EMBEREK?
Nem gondolkodnak, és ez tény, és ez a mi, vagy is az elődeink, hanem a mi hibánk is. Eszembe jutott egy az iskolában tanult kifejezés "az értelem kora" akárhogyan is fogják utódaink nevezni ezt a századot, ezt a jelzőt biztosan nem kapjuk meg. Talán valami hangzatosabb lesz mint a technika kor, vagy szerintem találóbb lenne a lázadások kor (hiszen mindenki lázad valami ellen, tanárok, szülők, kormány, vallás, Isten) de a pusztulás kora is szóba jöhet majd ( a tönkretett természet, és életek, a folytonos járványok természeti katasztrófák miatt).

  Még sorolhatnám, de az biztos nem a miénk a gondolkodók (értelem) kora. Mondhatod kedves olvasóm de hiszen mi már nem vagyunk olyan tudatlanok mint az akkori kor embere, mi már nagyon okosak vagyunk. Hát őszintén én kétlem. Az iskolák nem gondolkodni tanítanak, csupán tanulni, vagy pontosabban magolni. Én sokszor hallottam az iskolámban "miért nem érted, pedig egyszerű", vagy "azért nem érted mert nem figyelsz", és ezek még a kedvesebb mondatok. A kedvencem az volt, mikor egy vers elemzésénél más következtetésre jutottam mint a tankönyv és a tanárommal való vitát azzal zárta le a tanárnő, "azért a tankönyvi magyarázatot kell elfogadnod mert az kérik az érettségin és csak azt fogadják el". Számomra ez ennyit jelent azt kell gondolnod amit mi mondunk. Ezzel nem is lenne baj egy gyereknek kell az útmutatás, de mi van ha aki mutatja az utat maga is eltévedt?

 Valamikor a 17. században a gondolkodók korában volt néhány fontos dolog ami foglalkoztatta az embereket. Ezek voltak a felvilágosodás legfontosabb gondolatai:

• Merj gondolkodni! (Sapere aude – Horatius felszólítása, amely a felvilágosodás jelmondata lett.)
• A világ megismerhető.
• A természetben vannak elrejtve a társadalom és gondolkodás törvényei.
• A tudás forrása a megfigyelés és a tapasztalat.
• Magasztos erkölcsi nézeteket hirdet: Jóság, Igazság, Testvériség. (pontosabban: Szabadság, Egyenlőség, Testvériség)
• Az emberi jellem nevelés kérdése.
• Az egyén és közösség érdeke összehangolható.
• Minden vétek és bűn a tudatlanságból ered.
• A munka mindenki számára erkölcsi követelmény.
• Teljes optimizmus jellemzi: az igazság megismerését követi a megvalósítás.
• Az alapvető polgári jogokat követelik és küzdenek értük. Ilyen jogok: törvény előtti egyenlőség, szólás-, gondolat-, sajtószabadság, szabad tulajdonbirtoklás.
• Legfontosabb politikai nézetük: Mindenfajta társadalmi rendszer az emberek megállapodásának eredménye: ezért megváltoztatható.
• Minden felvilágosodott gondolkodó egyetért abban, hogy, a feudalizmus az emberek közötti egyenlőtlenség rendszere, ezért mindegyikük szükségesnek tartotta a megváltoztatását, a változás mértékét és módját különbözőképpen állapítják meg.
• Stílusirányzata: klasszicizmus

Kor jelszava: Merj gondolkodni!

Bár nem értek egyet minden gondolatukkal, még is fontos dolgok vannak köztük, mint tudás vágy, erkölcs, egyenlőség, jóság... érdemes elgondolkodni róla. Tőlük remek örökséget kaptunk, de nem becsültük meg ezt, a mai társadalomra ezek nem jellemzők. Nem gondolkodunk ezért, szépen hangzó dumákat teszünk magunkévá, és korcsosulunk el általa. Például: Élj a mának. ( lefordítva légy lusta, majd lesz valahogy) "Törődj magaddal" ( légy önöző, csak te számítasz).

A legtöbb dolog a világon, csak arra van hogy elterelje a figyelmünket, a fontos dolgokról. A kikapcsolódásunkat szolgálj, és valóban az agyunkat már el is felejtjük használni. A TV, számítógép, szórakoztató parkok, videó játékok korát éljük, agyatlan zombiként behódolva ezeknek. Nem fordítva időt, családra, barátra, bárki másra, vagy a világra. 

 Persze most lehet, tovább élni ugyan úgy és behódolni a kornak, azt mondani ez a lány csak zagyvál, lehet lázadni ellenem is, te hogy teszel? Elgondolkodsz azon amit írtam, hogy mi is az igazi érték, vagy választod a "piros bogyót", (hogy filmes hasonlattal éljek) és visszatérsz a világba. Ha elgondolkozol már egy lépést tettél, ne állj meg, menny bátran fedezd fel a világot, a jót, az értéket. Nem tudom hol találod meg mindet, de azt megmondhatom én hol találtam meg. ...

Talán már tudod is, OX+= (kattints a képletre ha kíváncsi vagy)

Néma kiáltás ....

Hosszú hónapok távlatából, elérkezettnek érzem az időt megírni e történetet, mely teljes egészében valós és igaz, sőt a saját bőrömön lett megtapasztalva. A helyzetet mindenki önállóan ítélheti meg, de minden szóról szóra így esett.
Az esetem hosszú évekkel ezelőtt kezdődött, valamikor a közép iskola pontos közepén. Orvosi vizsgálat volt a suliban, és szokásos kérdés: -  Na és hogy van?- doktornő hangja unott, rutinban.
- Köszönöm kérdését, hát így az én koromban... (na jó befejezem a rímelést) szóval elmeséltem, hogy nincs különösebb bajom hacsak az nem hogy rengeteget alszom. Napi 12-16 óra és bár mit teszek fáradt vagyok, még az órákon is elalszom hiába a sok kávé. Talán tavaszi fáradtság mondja az orvos, bár így ősz végén ez nem túl indokolt. Végül vizsgálatok, majd egy hét kórházi megfigyelés után, haza küldtek egy beutalóval, és egy érthetetlen lelettel. Egy hónappal később minden kiderül, betegségem neve hyperthíreosis ( nem biztos hogy jól írtam) ez egy pajzsmirigy túlműködés ami ha nem kezelik igen veszélyes is lehet, és a tünetei nem túl látványosak, de annál jobban megnehezítik az életet. Tíz évig szenvedtem ezzel és hol nyerésre álltam, néha közel a vesztéshez, de közölték ez így fog menni most már amíg élek.
Közben felnőttem, és dolgozni kezdtem ami a megterhelt szervezetemmel kissé nehezen ment, főleg a kemény fizikai munka, de mikor elküldtek a cégtől, haza költöztem és új orvost kerestem. Hozzáteszem még épp időben, mert az egészségem addigra nagyon megromlott. Odáig jutottam hogy a pajzsmirigyem öklömnyi méretűre növekedett, és befelé nőtt (ebben az esetben a nyakon kívülről nem látszik az elváltozás) viszont így a légcsövemet kezdte nyomni. Néhány alkalommal előfordult hogy este álmomból fuldokolva riadtam fel, ugyan is ha a fejem rossz szögben volt nem kaptam levegőt. Mondanom sem kell ez félelmetes és veszélyes is.

Végső soron és sok konzultáció után, mivel amúgy a pajzsmirigyem "tiszta" volt, vagy is göb és rákos sejtektől mentes, tehát nem lett volna kötelező, de a műtét mellett döntöttünk. Na jó az én döntésem volt, és csak remélhettem hogy helyes. Az orvosom egy nagyon profi pécsi sebészt ajánlott, akivel egyeztetett is időpontot,és beindult a felkészülés. Mindent elmagyaráztak, kockázatot, lehetőséget, és kis félelemmel és sok cinizmussal álltam a műtét elé. ( Ha aggódom, vagy félek sokszor cinikus humorral kezelem a helyzetem) Közben éltem az életem, és gőz erővel készültünk a húsvéti táncunkra aminek az idei videóját már feltöltöttem, a 2010-es pedig ITT tekinthető meg. A sztori itt érdekesen alakult ugyan is a tánc épp a műtét előtti hétvégén lett volna, de váratlanul áthelyezték húsvét vasárnapra.
A műtétet április 1-re írták ki, na mondom én ez egy rossz vicc... :) így ugyan is 3 napos műtéti lábadozás után a tánc szóba se jöhetett volna. Sőt mivel a torkom készültek épp elvágni, felvilágosítottak hogy utána nagyon kell vigyázni. Semmi hajlongás, vagy nehéz tárgy cipelés nem jöhet szóba sokáig, ugrálni meg kizárt. Így nagyon elkeseredtem, mert már hónapok óta tanultuk a táncot, de a barátaim biztattak hogy úgy is ott leszel, de nem hittem el. Hogyan s miként azt nem mesélem el mert hosszú, de a lényeg a kórházba felvettek majd még aznap haza is küldtek, pocsék volt a vérképem, és életveszélyes lett volna a műtét. Lám a barátoknak lett igaza és hála az Úrnak részt vehettem a táncon :D
Két hónapig vártam és szedtem a gyógyszereket hogy újra műtétre készülhessek. Ekkor már nem jött közbe semmi, de ez az idő kellett hogy lélekben is felkészüljek. Sokat imádkoztam, és jó kedvvel feküdtem be a műtétre, biztos voltam benne nem történhet velem semmi rossz,és minden tökéletesen fog menni.
Eljött a műtét napja, reggel adtak egy nyugtatót, bár egy csepp félelem sem volt bennem, de a békesség kedvéért bevettem, amitől el is aludtam, és arra ébredtem, hogy egy kedves fiatal férfi simogatja a lábfejem, hogy ébredjek. Mondom még alszom, hagyjon. Erre Ő hogy de hát dél van menni kell a műtétre. Menni? Akkor miért keltett fel ott úgy is altatnak. (röhögés) Kaptam néhány instrukciót, jött egy nővér akinek átadtam megőrzésre az értékeim és már gurult is velem az ágy a műtő felé.
A szobám a 6. emeleten volt ahol volt műtő, engem még is az alaksori műtőbe vittek, itt csendesen megjegyeztem ez nem jó hely mert biztos azért hoztak ide hogy ha elrontják ne keljen sokat vinni a hullaházig. (mondtam hogy morbid a humorom :) Végül a srác a műtő előtti folyosón leparkolt velem, és magamra hagyott. Ez remek alkalom volt egy gyors imára, és mivel hosszú ideig nem lesz rá lehetőségem, elkezdtem énekelni és Istent dicsérni. Soha olyan nyugalom és béke addig nem volt rajtam és végtelen jó kedv, pedig félnem kellett volna, vagy legalább izgulnom, de nem. Negyed órával később már a műtőben sürögtek forogtak körülöttem az emberek, én pedig viccelődtem és mosolyogtam, a személyzet nem kis meglepetésére. Mondjuk mikor felhangzott a Vasember c. film zenéje nagyon nevettem. Pár pillanattal később hatott az altató......
Egy órával később pont mikor a szobámban kezdtem magamhoz térni, és a sírás kerülgetett (az altató hatása, és veszélyes mert nem fújhattam volna orrot sem, minden ilyesmitől felszakadhat a belső varrat) belépett édesanyám aki abban a percben ért oda, és tőle egyből megnyugodtam, még a sírás is megakadt. Csak pár szót beszéltünk és újra elaludtam. ...
Másfél napot voltam még a kórházban,  de már másnap felkeltem és a szobatársaimmal beszélgettem, persze szinte suttogva, mert a műtét közben ugyan minden rendben ment, de a hangszál tartó idegek meglettek bolygatva, és ettől szinte teljesen elment a hangom. Végül teljes jókedvvel és már a nyakamból kiálló csövek és kapcsok nélkül kiengedtek a kórházból. A gyógyulás hetekig tartott, napról napra jobban voltam, erős de fáradékony. Ezek szép lassan javultak, a kötés is lekerült, nem voltam egy szép látvány majd 20 cm vágással... az egyetlen hiba a hangom volt. Az éneklés az első perctől kezdve hiányzott, borzasztóan, főleg mivel a műtét után egy héttel már mentem is Isten-tiszteletre, és ott sokat énekelünk amit nagyon szeretek. A hangom viszont a nullával volt egyenlő, rekedt és erőtlen volt, olyan halk hogy szinte suttogtam, de a legkisebb zaj elnyomta. Az utcán nem beszélgethettem, a kocsiban a halk motor zaj is némává tett. Nekem borzasztó érzés volt, és persze ilyenkor mindenki az én káromra poénkodott. Apám kedvence " nyakon vágott kislányom", és persze a férfiak szerint akkor voltam az ideális feleségnek való, aki nem beszél :s .
Teltek a hónapok és nem történt változás, imádkoztam és próbálkoztam, méz és egyéb hangszál ápolás de semmi, egy halvány fokkal sem javult a helyzet. Amíg a többiek az Isten tiszteleten énekeltek, én álltam és imádkoztam, könyörögtem amilyen hangosan csak tudtam (úgy se hallják) eredménytelenül. De hittem hogy rendbe fogok jönni.
A gyülekezet segítségével augusztusban a barátaimmal tarthattam Keszthelyre egy hetes ifjúsági konferenciára amit a gyülekezett szervezett és ez kárpótolt sok mindenért. Nagyon élveztem, és sokat tanultam azon a héten,  és tudom ez sokaknak nem mond semmit, de ott kaptam Szent Szellem keresztséget amikor kör ima alkalmával a pásztor értem is imádkozott kézrátétellel. Csodás érzés, mintha minden sejtem külön rezegne, és lángolna a testem, és közben hatalmas boldogság, és jókedv árad szét az emberben amitől bármire képesnek érzi magát, ez mindent megér.
A tábort is hangtalanul imádkoztam végig, bár már az énekek alkalmával egy két tiszta hallható hang elhagyta a torkom, ami nagy örömmel töltött el, de beszélni nem tudtam továbbra sem jobban. Majd a búcsú alkalom alatt ismét mindenkiért imádkozott a pásztor egyesével, ekkor is éreztem az Úr erejét, bár nem olyan intenzíven mint a hét elején, de úgy felbolydult a nap hogy csak mikor haza felé utaztunk és beszélgettünk a kocsiban akkor tűnt fel hogy tökéletesen visszakaptam a hangomat. Dicsőség érte Istennek!!!
Olyan természetes volt hogy van hangom hogy órákig nem tűnt fel egyikünknek sem, de pontosan emlékszem hogy az ima után már nagy tömegben tökéletesen beszélgettem a barátnőmmel. Én tudom ez Isten kegyelme és gyógyító ereje volt, te pedig döntsd el hiszel e nekem...
És ez tényleg HAPPY END!

Íme a hazai világszám!!!!!!!

És ahogy ígértem itt van a budapesti up to faith tánc klipje. Meg kell mondanom remekül sikerült, bár néhány világi számára aki nem tudta mit is lát nem kis megdöbbenést okozott. Az egyik ismerősöm konkrétan gagyinak nevezte, de mikor elmondtam hogy ez egy világraszóló összefogásból születette figyelem felkeltés, hogy hirdessük a mi Urunk ÉL, és nem egy vizuális sokkolás a zenéhez (modern videó klip) nos igen elismerően nyilatkozott.
Nagyon jó benne a kimondott magyar zenei felhang és a magyar tánc! Gratulálok ezúton a szervezőknek, filmes stábnak, és minden táncosnak. Meg kell mondanom nagy élmény volt ismét velük táncolni és idén megdupláztuk a létszámot is. De íme:

Oh és az Up To Faith honlap jobb oldali oszlopában a többi ország egyéni videója is megtekinthető, a lista még nem telje de napról napra bővül. Mindenkinek vidám, áldott napot kívánok!