Meglátogatni az árvát és az özvegyet.

A délutáni napfényben sétálok hazafelé, a nap melege még simogatja az arcom, a levegő hűvös. Közeledik már a tél, de most még mosolyogva nézek körbe a házak a táj minden színes és vidám, olyan őszi nap ez mint a regények filmek idealizált képein.

Jóleső érzés tölt el, a mai nap is hozott sikert és csodás pillanataival megörvendeztette a szívemet. Egy kis park mellett sétálok el ez gyerek korom óta az egyik kedvenc helyem bár akkoriban nem így nézett ki. A parknak az út felől van csak bejárata és egy hatalmas sziklás hegyoldal öleli körül, ilyet errefelé nem igen látni. Valamikor egy kőfejtés volt, de már jó 30 éve hogy nem bányásznak itt, talán még több is ezt nem tudom. Mikor még fiatal voltam félig meddig roncs telep volt a helyén, sok roncs rozsdás kacatok borították, és persze bokrok, de egy gyereknek remek játszó hely, ha anyám tudta volna... Most már igazán szép dísze a falunak, csodálatosan helyreállították, kis fák és padok vannak a völgyében, és egy szobor. Elnézegetem és mivel ma kivételesen nem sietek sehová, besétálok kicsit körül nézni és leülök a padok egyikére. Sajnálattal látom hogy a négy padból már csak egy használható úgy ahogy. Nem értem a mai fiatalokat, miért teszik tönkre hiszen ők is használják, akkor mégis miért nem vigyáznak rá? De nem hagyom hogy elrontsa a kedvem, arcom a nap felé fordítva élvezem a meleg sugarakat. Eszembe jut az elmúlt 2 óra, és a beszélgetés a mondhatni nagypapámmal. Bár nem a papám, de gyerek korom óta ismerem és szeretem, és végül is rokonom a bácsi, így mindig a papámként gondoltam rá.

Sajnos a családját elveszítette, és évek óta egyedül él nem igen látogatja senki. A szomszédságában lakik a mamám ő "gondoskodik" róla, vezeti a háztartását, de rajta kívül nem sok látogatója akad. A hosszú évek alatt nagyon lekötötte és megkeserítette a gyász, és valahogy ezért meg a nagyot hallása miatt sem látogatta senki. Hisz olyan fájdalmas nézni hogy kesereg, és nem tud rajta segíteni az ember, na meg miről is beszélgethetne vele egy mai fiatal? Isten azonban gondoskodott róla, először apám kezdte látogatni őt mivel sok munka lett volna a ház körül amit közel a 90-hez nem bírt ellátni, de az csak néhány röpke alkalom volt. Azért arra elég hogy egy kapcsolat kialakuljon néha beszélgessenek. Majd nem sokkal később megbetegedett és életében először kórházba került, amitől annyira megijedt, hogy biztosra vette megfog hallani. Egy ilyen idős embernek nehéz feldolgozni ezt a kiszolgáltatott állapotot, főként mivel már nehezen követi a világot. Valahogy ekkor kezdtem látogatni én is, segítettem neki a kórházban, minden nap bementem hozzá egy egy órára, és mire haza engedték, nagyon megkedveltem, és rájöttem hogy igen is tudok vele beszélgetni. Azóta eltelt jó néhány hét, és bár minden nap nem engedi az időm, de heti 4-5 alkalommal meglátogatom, és beszélgetünk. Sokat kérdez a hitemről és ilyenkor örülök hogy Jézus őt is megakarja érinteni, de sok mindenre rá is ébresztenek ezek a beszélgetések. Az Úr megmutatta nekem mit is jelent az hogy meglátogatni az árvát és az özvegyet, mert ennek a bácsinak egy kis reményt és örömet viszek a napjaiba. Sokat beszélgetünk és nagyszerű érzés azt látni, hogy egyre boldogabb és mind kevesebbet sír, hosszú harc lesz a gyász és a bánat ellen, de sokat imádkozok hogy az Isten vigasztalja meg az ő szívét.

Most is egy nagy beszélgetésről indultam haza, és remek érzés hogy ma is láttam mosolyogni és nevetni. Tudom az Istenem vele van minden nap és segítségére küldött minket, remélem még sokáig mellette lehetek és ő is mellettünk. Jah és a héten ünnepeltük a 88. születés napját ahová, a család nagy része eltudott jönni, szégyenlem hogy évek óta nem köszöntöttük fel, de a mostani meglepetésért nagyon hálás volt nekünk, és tudom nagyon örült neki. Hálás vagyok Istennek hogy elküldött hozzá, ez engem is megváltoztatott.

Minden nap vezet és tanít

Megtérésem óta, ami nem is olyan régen történt csupán 10 hónapja, rengeteg dolog változott az életemben. Persze azt leszámítva hogy nem a kocsmába hanem Isten tiszteletre járok :) Napról napra elcsodálkozom azon amit, megtérésemkor még nem értettem. Sok testvéremtől hallottam, hogy Isten vezet és tanít minket napról napra, és most végre látom, hogy ez valóban így van. Rengeteg könyvünk van itthon keresztény prédikátorok tanításaiból, sok sok témában, de hogyan tudnék kiválasztani egy megfelelőt ami épp akkor a segítségemre lehet. Hát hogy őszinte legyek sehogyan, de az Úr pontosan tudja mikor melyiket kell a figyelmembe ajánlania. Eddigi "pályafutásom" alatt mindet akkor és úgy hozott elém, hogy olvasás közben megdöbbenve tapasztaltam akkor és ott megkaptam a kellő választ vagy bíztatást. kis túlzással olyan volt mintha beszélgetnék Istennel általa, jó tudom ez furán hangzik, de lendületet és segítséget jelentett. Nem azt mondom hogy mindenre azonnal választ kaptam, de idővel még az is kiderült hogy jobb volt később választ kapnom a kérdésre mert akkor nem érthettem volna meg. Nem is lehet talán ezt elmagyarázni, de én élvezem ahogyan napról napra vezet engem. Egy dolog biztos számomra, a legjobb tanár életem során Ő de türelemre és kitartásra nagy szükség van, de a jutalom is nagy a "diáknak".

Alkotás öröme

Ma elgondolkodtam milyen jó dolog is alkotni valamit. Gyerek korom óta sok sok dolgot készítettem, valahogy mindíg kézműveskedtem, régebben hímeztem, kötöttem, majd később egy kedves barátnőm megtanított horgolni, és csodás sálat és sapkát készítettem a segítségével. Aztán az édesanyámmal szárazvirág csokrokat csináltam, és amiben nagyon jók lettünk a fadoboz díszítés, ezt sóginéni csinálja a legjobban. :) Középiskolában arra is rájöttem, hogy nagyon szeretek rajzolni, ésbár nem vagyok egy tehetség, de sok gyakorlással szép dolgokat sikerült lerajzolnom, sajnos erre mostonában nincs sok időm.

Hála az Istennek megtaláltam azt az alkotást amiben igazán nagy örömömet leltem, ez pedig a varrás. Amikor megtanultam a szakmát nagyon utáltam és soha nem akartam ilyen munkát, de nagy rést azért mert csak az alapokat tanították meg és bárminek álltamneki, az végül hordhatatlan volt. Sok-sok javítás és próbálkozás után végre öröm varrani, de ezt a jó szabásmintánk is köszönhetem. Íme az első koktélruha, és egy szép kosztümkabát.

A mai tanulság

Ma volt egy érdekes beszélgetésem, egy ismerős fiúval és igen csak elgondolkodtatott. Egy könnyed baráti beszélgetésbe csatlakozott be, és megdöbbentett a stílusa. Percek alatt ránk zúdította negatív élet tapasztalata és szemlélete minden szemetét. Fiatal kora ellenére is annyi borúlátás volt benne, és igaz hogy a társaságban ő volt a legidősebb, de még így is szemtelenül fiatal, épp csak túl lépte a 30 at. Viszont ami sokkolt az az agreszivitása, alig pár perc alatt átvette a beszélgetés irányítását és mint bölcs "öreg" le is uralta azt.
Ezen most elgondolkodtam, vajon a barát nőim közt vagy barátaim közt én is ezt szoktam tenni mint rangidős, vajon úgy viselkedem mint ő, oktatva és uralkodva? Őszintén remélem hogy nem így van. Még is felkavart a srác stílusa olyan elvakultan hajtogatta a nézeteit és erőszakosan nyomta le a torkomon a véleményét, miközben ő végig sem hallgatott, és bele sem akart gondolni abba mait én mondtam. Ez volt a falnak beszélés tipikus esete. Sajnálom az ilyen embereket, kb annyi életet láttam benne mint egy üres tálban.
úgy értem sok keserűség volt benne, némi tanult tudás, de végső soron csak makacs okoskodás, nem is értem. Remélem egyszer meglátja hogy az élet miről is szól, de úgy érzem akkor sem venné észre ha a képébe üvöltene. Az ilyen emberek akkor jönnek rá hogy csukott szemmel jártak, ha olyan reménytelen helyzetbe kerülnek ahol elakad a szavuk, akkor talán az agyuk is felfogja hogy amit a szemük már lát.

Első lendület

Ma valamiért úgy döntöttem kipróbálom ezt az írást. Azt hiszem sogornőm fertőzött meg vele. Ő már egy ideje blogol, pontosabban a terhessége környékén kapott rá, és most már elég régóta műveli. Mivel messze laknak tőlünk ennek örülök, így legalább kicsit bele pillanthatok az én kis unoka öcsém életébe, és persze az anyuka minden napjaiba is. Jah és nem mellesleg remek recepteket vadászok tőle.
Na szóval nekiálltam létrehozni a saját blogomat, de ha tudtam volna mire vállalkozom.... a plüss macim se gondolta volna, hogy itt ennyi mindent kell beállítani hogy szépen működjön. Így este már nem is volt hozzá elég türelmem, lett amilyen lett majd ha megint nagyon unatkozom szépítek rajta.
Igazából még nem tudom mik fognak erre az oldalra felkerülni, gondolom a tapasztalataim elmélkedéseim és apró történetek kapnak majd itt helyet a minden napjaimból. Meglátjuk, talán valami jó is kisül belőle.
Első lendületre talán elég is ennyi, most megyek online kertészkedni, és olvasni is, mert idénre van egy elhatározásom. Megfogadtam hogy a visszalévő nem egész 3 hónap alatt elolvasom az újszövetséget és ez nem kis vállalkozás tekintve hogy milyen régies a nyelvezet. Komolyan mondom sokszor nehéz megérteni mit is akart az író. Hé valaki fordítsa már le újra a bibliát mai nyelvre ( bár úgy tudom készül :D )
Ez volt hát első nap vasárnap este.