Ma volt egy érdekes beszélgetésem, egy ismerős fiúval és igen csak elgondolkodtatott. Egy könnyed baráti beszélgetésbe csatlakozott be, és megdöbbentett a stílusa. Percek alatt ránk zúdította negatív élet tapasztalata és szemlélete minden szemetét. Fiatal kora ellenére is annyi borúlátás volt benne, és igaz hogy a társaságban ő volt a legidősebb, de még így is szemtelenül fiatal, épp csak túl lépte a 30 at. Viszont ami sokkolt az az agreszivitása, alig pár perc alatt átvette a beszélgetés irányítását és mint bölcs "öreg" le is uralta azt.
Ezen most elgondolkodtam, vajon a barát nőim közt vagy barátaim közt én is ezt szoktam tenni mint rangidős, vajon úgy viselkedem mint ő, oktatva és uralkodva? Őszintén remélem hogy nem így van. Még is felkavart a srác stílusa olyan elvakultan hajtogatta a nézeteit és erőszakosan nyomta le a torkomon a véleményét, miközben ő végig sem hallgatott, és bele sem akart gondolni abba mait én mondtam. Ez volt a falnak beszélés tipikus esete. Sajnálom az ilyen embereket, kb annyi életet láttam benne mint egy üres tálban.
úgy értem sok keserűség volt benne, némi tanult tudás, de végső soron csak makacs okoskodás, nem is értem. Remélem egyszer meglátja hogy az élet miről is szól, de úgy érzem akkor sem venné észre ha a képébe üvöltene. Az ilyen emberek akkor jönnek rá hogy csukott szemmel jártak, ha olyan reménytelen helyzetbe kerülnek ahol elakad a szavuk, akkor talán az agyuk is felfogja hogy amit a szemük már lát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése