Meglátogatni az árvát és az özvegyet.

A délutáni napfényben sétálok hazafelé, a nap melege még simogatja az arcom, a levegő hűvös. Közeledik már a tél, de most még mosolyogva nézek körbe a házak a táj minden színes és vidám, olyan őszi nap ez mint a regények filmek idealizált képein.

Jóleső érzés tölt el, a mai nap is hozott sikert és csodás pillanataival megörvendeztette a szívemet. Egy kis park mellett sétálok el ez gyerek korom óta az egyik kedvenc helyem bár akkoriban nem így nézett ki. A parknak az út felől van csak bejárata és egy hatalmas sziklás hegyoldal öleli körül, ilyet errefelé nem igen látni. Valamikor egy kőfejtés volt, de már jó 30 éve hogy nem bányásznak itt, talán még több is ezt nem tudom. Mikor még fiatal voltam félig meddig roncs telep volt a helyén, sok roncs rozsdás kacatok borították, és persze bokrok, de egy gyereknek remek játszó hely, ha anyám tudta volna... Most már igazán szép dísze a falunak, csodálatosan helyreállították, kis fák és padok vannak a völgyében, és egy szobor. Elnézegetem és mivel ma kivételesen nem sietek sehová, besétálok kicsit körül nézni és leülök a padok egyikére. Sajnálattal látom hogy a négy padból már csak egy használható úgy ahogy. Nem értem a mai fiatalokat, miért teszik tönkre hiszen ők is használják, akkor mégis miért nem vigyáznak rá? De nem hagyom hogy elrontsa a kedvem, arcom a nap felé fordítva élvezem a meleg sugarakat. Eszembe jut az elmúlt 2 óra, és a beszélgetés a mondhatni nagypapámmal. Bár nem a papám, de gyerek korom óta ismerem és szeretem, és végül is rokonom a bácsi, így mindig a papámként gondoltam rá.

Sajnos a családját elveszítette, és évek óta egyedül él nem igen látogatja senki. A szomszédságában lakik a mamám ő "gondoskodik" róla, vezeti a háztartását, de rajta kívül nem sok látogatója akad. A hosszú évek alatt nagyon lekötötte és megkeserítette a gyász, és valahogy ezért meg a nagyot hallása miatt sem látogatta senki. Hisz olyan fájdalmas nézni hogy kesereg, és nem tud rajta segíteni az ember, na meg miről is beszélgethetne vele egy mai fiatal? Isten azonban gondoskodott róla, először apám kezdte látogatni őt mivel sok munka lett volna a ház körül amit közel a 90-hez nem bírt ellátni, de az csak néhány röpke alkalom volt. Azért arra elég hogy egy kapcsolat kialakuljon néha beszélgessenek. Majd nem sokkal később megbetegedett és életében először kórházba került, amitől annyira megijedt, hogy biztosra vette megfog hallani. Egy ilyen idős embernek nehéz feldolgozni ezt a kiszolgáltatott állapotot, főként mivel már nehezen követi a világot. Valahogy ekkor kezdtem látogatni én is, segítettem neki a kórházban, minden nap bementem hozzá egy egy órára, és mire haza engedték, nagyon megkedveltem, és rájöttem hogy igen is tudok vele beszélgetni. Azóta eltelt jó néhány hét, és bár minden nap nem engedi az időm, de heti 4-5 alkalommal meglátogatom, és beszélgetünk. Sokat kérdez a hitemről és ilyenkor örülök hogy Jézus őt is megakarja érinteni, de sok mindenre rá is ébresztenek ezek a beszélgetések. Az Úr megmutatta nekem mit is jelent az hogy meglátogatni az árvát és az özvegyet, mert ennek a bácsinak egy kis reményt és örömet viszek a napjaiba. Sokat beszélgetünk és nagyszerű érzés azt látni, hogy egyre boldogabb és mind kevesebbet sír, hosszú harc lesz a gyász és a bánat ellen, de sokat imádkozok hogy az Isten vigasztalja meg az ő szívét.

Most is egy nagy beszélgetésről indultam haza, és remek érzés hogy ma is láttam mosolyogni és nevetni. Tudom az Istenem vele van minden nap és segítségére küldött minket, remélem még sokáig mellette lehetek és ő is mellettünk. Jah és a héten ünnepeltük a 88. születés napját ahová, a család nagy része eltudott jönni, szégyenlem hogy évek óta nem köszöntöttük fel, de a mostani meglepetésért nagyon hálás volt nekünk, és tudom nagyon örült neki. Hálás vagyok Istennek hogy elküldött hozzá, ez engem is megváltoztatott.