Mindent lehet, de nem minden használ

"...Mindent lehet, de nem minden használ..." ez volt az a mondat, idézet amit úgy gondoltam értek. Persze hiszen érthető, mondhatni egyértelmű, de az igazi jelentését most tapasztaltam meg a napokban.
Amikor először hallottam ezt a mondatot valamikor kora tavasszal, a nagynéném idézte nekem.
Megtérésem előtt sokat olvastam, és volt egy kedvenc író nőm aki remek kaland regényeket, és fantasy könyveket ír, de sajnos sok benne mágia, és a misztikum. Azt hogy a mágia, varázslás nem kedves az Úr előtt eddig sem volt újdonság, de a megtérésem után taszítottak az ilyen könyvek és filmek, így hamarosan mellőzve lettek az író nő könyvei. Nem volt tudatos ez az eltávolodás, eleinte csak nem érdekeltek a könyvek, és a keresztény irodalom is lekötötte a figyelmemet. Ami bősége miatt még sokáig ellát olvasnivalóval, hihetetlen mennyi könyv íródott, és olyan kevésről hallani.
Később, persze pihenés képen gondoltam olvasok valamit a régi kedvencekből, de nem igazán kötötte le a figyelmemet, majd karácsony közeledtével, ismét próbát tettem. Van egy regény amit évek óta előveszek ebben az időszakban. Egy kedves, kissé őrült, karácsonyi történet, kis romantikával és sok humorral, nagyon kedveltem ezt a történetet. Persze most jön a de, mivel ebben a könyvben is akad némi misztikum, erősen elgondolkodtam újra olvassam e. Nos elkezdtem, de figyeltem milyen hatással lesz rám, bár bevallom nem számítottam semmi hogy is mondjam "kézzel foghatóra".
Azt tudom, hogy ha sokat foglalkozom világi dolgokkal az eltávolít Istentől, de amit most tapasztaltam az meglepett. A könyv nagyon is lekötött és szívesen olvastam, de nem volt rá túl sok időm, így több nap kellett volna míg végig olvasom. Amikor első este lefeküdtem aludni, furcsa álmaim voltak, sok erotikával. Na most kérdezhetnétek mi ezzel a bajom, mások örülni szoktak az ilyen álmoknak. Na igen, de ha olyan vágyakat kelt ami végül bűnre visznek, akkor inkább kellemetlen mint kívánatos. A lényeg hogy nehéz volt ellenállnom a kísértésnek, majd ez ismétlődött még 3 éjszakán át, de még nappal is. Kezdtem kissé kiborulni és úgy éreztem nem biztos hogy ellen tudok állni, ez főleg fél álomban volt a legelviselhetetlenebb, amikor a tudatot kezdi elnyomni az álom, de cselekedni még képes lennék. Pár nap után elviselhetetlen volt a helyzet, és akkor jutott csak eszembe a könyv, kíváncsiságból aznap nem olvastam sőt, este igyekeztem az Úr dolgain elmélkedve elaludni. Hihetetlen, nem igazából nagyon is hihető, a probléma megszűnt vége volt a kísértésnek és a zaklató álmoknak. Sajnos hiába volt szép a történet az ilyen könyveknek nincs helye a szívemben sem a szobámban. Végül is a társaival együtt ez a könyv is a süllyesztőben végezte.
Szóval minden könyvet el lehet olvasni, minden filmet meg lehet nézni de nem minden használ, most már értem és megfontoltan cselekszem. Hála az égnek!

Mankó a hited?

Azt kérdezte nem rég egy barátom, amikor a hitemről beszélgettünk, hogy nem mankónak használom e az életemhez? Hmmm.... Elsőre igen zavarba hozott a kérdés, hiszen egyrészt úgy éreztem ha igent mondok, azzal valami rosszat teszek, így végül zavartan csak annyit mondtam neki " nem hiszem, nem gondolkodtam ezen".
Azóta azért volt időm ezt végig gondolni.
Ha valakinek azt mondom mankónak használom a hitem az életemhez, úgy tűnhet a hitemnek nincs igazi alapja vagy ereje, és persze én magam gyengének tűnök, hogy nem állok meg a saját lábamon. Hát itt mindjárt meg is állhatunk, végül is nincs a földön olyan ember véleményem szerint aki nem támaszkodik valamire az életben. Most persze mindenki azt gondolja nem én boldogulok egyedül, de téved.
Van aki a családjába kapaszkodik, és tőlük kap segítséget, más valaki a munkába, akad aki önmagába. Ez az utóbbi kezd egyre jobban elterjedni, de ahogy én látom ez csak látszat. Okos emberek szépen becsomagolva adagolják a feltörekvő fiataloknak a jól csengő szlogeneket, hogy legyünk sikeresek.
- Bízz magadban!
- Erős, magabiztos ember vagy!
- Nincs szükséged mások segítségére!
- Bármire képes vagy csak higgy magadban!
Gondolom ismerős, szlogenek. Én ezt mindig ámításnak hittem, mert az hogy elhitetem magammal ezek nem változtat meg engem, maradok aki voltam és ha ez gyenge volt....
Végül is be kell vallanom igen is mankó a hitem. Számomra ez ad erőt és segítséget az életben, és az nem is baj. Az élet bonyolult és nehéz, a hit segített másként látni a világot. Istennel, az ő erejével, legyőztem a depressziót, kaptam reményt és erőt hogy a gondokon túl lássak, és tudjam van segítség és kiút. Hányan menekülnek italba, drogba, nyugtatókba a gondjaik elől, én sem szégyenlem hogy ezek nélkül, égi segítséggel élem az életem.
A megtérésem előtt azt mondták új szívet ad nekem az Isten és leveszi vállamról a terheket, és megbocsátja a bűneimet. ... Nehéz volt elhinni, de úgy gondoltam a világ módszereit ismerem és nem vállt be, érdemes kipróbálni ezt a lehetőséget is. Persze ennél sokkal több volt a háttérben, de a megtérésem története egy más alkalomra marad. 
Most csak annyit mondok, igaz volt amit ígértek, a megkeményedett szívem mely már nem igazán tudott szeretni, most boldog és határtalan szeretet van benne. Gondjaim ma is vannak, de tudom, hogy Isten megsegít, és tapasztalom is napról napra. Az Ő kezébe adtam az életem és minden terhem, valaki aki tudja a jövőt és jobban ismer engem mint én magamat, jobb tanácsot tud adni mint bárki más, azért elég logikus neki megadni az engedélyt az irányításra. Hozzá teszem egy percig sem csalódtam benne :) , bár elsőre nem minden tűnik jónak, de utóbb beigazolódik, hogy az akkor és ott kellett.
Ott vannak még a bűnök, annyi mindenért volt bűntudatom, kisebb nagyobb veszekedésekért, és félre siklott tettekért, amíg nem éreztem, hogy már nincsenek rajtam, hogy már nem nyomasztanak, nem gondoltam hogy ennyire nagy a súlyuk.
Szóval lehet hogy mankó a hitem, de akkor már inkább egy tank, ami mindenen könnyedén átsegít. Bármit megér a világ legdrágább tankja, és a söfőr egy szuper férfi, maga Jézus :)

Szülinapok, névnapok, karácsony, ....

A december nálam évek óta egy anyagi csőd, és nem csak a karácsony miatt. Baráti társaságom, és kis családom számos tagja ünnepli születésnapját e hónap elején, és persze akad név napos is szép számban.
Eddig szinte minden évben a barátaimmal kibéreltünk egy erdő széli kulcsos házat  közösen ünnepeltük meg a születés és név napokat. Volt minden ami kell, hűvös este, néhol havas is, forralt bor jó fűszeres, sok más egyéb jóféle itóka, zene, és sok barát jó hangulatban. Nem akarok álszent lenni ezek azért nagy mulatozásba csaptak rendszerint, és nagy őrültségekbe.... (persze ez mind kamasz korunk vége felé, és megtérésem előtt)
Sajnos az iskoláinkat szép lassan mind befejeztük, és a munka ezer felé sodorta a barátokat. Ez nagy próbát jelentett számunkra, de hála azért az égnek, megmaradt a jó viszony és a barátság, csupán ritkultak a találkozások. Idén nyár végén mikor ismét találkoztunk, mi magunk is ledöbbentünk mennyire  más lett minden. Ha jól számolom 3 házaspár van már köztünk, és két csodás pici lány is született, akad még aki a párjával él, és akad "magányos" is egy néhány, de mind felnőttünk s megkomolyodtunk már.
A múlt hét végén ismét összejöttünk hogy az évvégi szülinapi partikat megtartsuk, sajnos a kis erdei lak most nem volt szabad, de helyünk azért így is akadt. Egy közeli kocsma külön terme lett a miénk hajnalig, de megint csak rájöttünk változunk. Már nem hiányzott a sok sok ital, sem a fülsiketítő zene. Jó hangulatban iszogattunk és beszélgettünk, sőt még egy torta is került az ünnepelteknek. Ami számomra furcsa volt, hogy már senki sem bírt hajnalig mulatni, másnap sokan dolgoztak, és nem tudtak sokáig maradni.
Bevallom nekem nagyon tetszett, hogy egy estét átbeszélgettünk, és azt hiszem sok barátom meg is lepődött, amikor a változásokról beszélgettünk. Elmeséltem, hogy megtértem és most nagyon boldog az életem, na ezt mondjuk ők is látták rajtam :) Jó érzés hogy örömmel fogadták a változást az életemben, csak azt sajnálom hogy rövid volt az este, nem jutott mindenkire elég idő....
Egy biztos: felnőttünk, és úgy tűnik ezt valamennyien élvezzük :D

Idő

Rég nem jártam erre, gyorsan pörögtek a hetek a napok mostanában. Munka, utazás, család, és sok egyéb foglalta le az időmet. Nem volt túl sok időm semmire sem, kezdtem úgy érezni, hogy minden nap rövid, és nincs időm. Rohantam egyik helyről a másikra, és semmivel sem végeztem. Végre a héten volt időm, kipihenni magam, és két napig teljesen kikapcsolni. Most tudatosult bennem, hogy átrobogtunk a novemberen és már nyakamon a karácsony. Ami azt illeti ez sem tűnt volna fel ha a netes kertemben, (mert hogy én is online kertész lettem ) leesett a hó és adventi koszorú első gyertyája is lángol. Wow ennyit tudtam mondani, újra itt a karácsony. Most mit mondjak ez folyik majd a csapból egy hónapig.
Viszont arra is ráébredtem, ha így rohannak a napok nem lesz a fa alatt ajándék. Mint sokan mások idén nekem sem telik ajándékra, pedig valami igazán különlegeset szerettem volna adni a családomnak. Hát most jól jön a kreativitás, meg is írtam a listát szép sorban a nevek felkerültek a papírra, majd gondolkodás és szinte minden névhez került egy kis ötlet. Utána számolva van alig 3 hetem hogy csodát alkossak, a baj csak az ha így folytatom szűk lesz az idő. Mint minden évben most is akadt egy család tag akivel meggyűlt a bajom, na nem szó szerint :) sajnos ötletem sincs mit készíthetnék az apámnak. Talán jó szokás szerint megálmodom a megoldást ....
Hát ma este már nem fogok nekiállni az biztos, de a készülő ajándékok felkerülnek hátha ötletet adok vele másoknak is. :)
Jó készülődést mindenkinek!

Meglátogatni az árvát és az özvegyet.

A délutáni napfényben sétálok hazafelé, a nap melege még simogatja az arcom, a levegő hűvös. Közeledik már a tél, de most még mosolyogva nézek körbe a házak a táj minden színes és vidám, olyan őszi nap ez mint a regények filmek idealizált képein.

Jóleső érzés tölt el, a mai nap is hozott sikert és csodás pillanataival megörvendeztette a szívemet. Egy kis park mellett sétálok el ez gyerek korom óta az egyik kedvenc helyem bár akkoriban nem így nézett ki. A parknak az út felől van csak bejárata és egy hatalmas sziklás hegyoldal öleli körül, ilyet errefelé nem igen látni. Valamikor egy kőfejtés volt, de már jó 30 éve hogy nem bányásznak itt, talán még több is ezt nem tudom. Mikor még fiatal voltam félig meddig roncs telep volt a helyén, sok roncs rozsdás kacatok borították, és persze bokrok, de egy gyereknek remek játszó hely, ha anyám tudta volna... Most már igazán szép dísze a falunak, csodálatosan helyreállították, kis fák és padok vannak a völgyében, és egy szobor. Elnézegetem és mivel ma kivételesen nem sietek sehová, besétálok kicsit körül nézni és leülök a padok egyikére. Sajnálattal látom hogy a négy padból már csak egy használható úgy ahogy. Nem értem a mai fiatalokat, miért teszik tönkre hiszen ők is használják, akkor mégis miért nem vigyáznak rá? De nem hagyom hogy elrontsa a kedvem, arcom a nap felé fordítva élvezem a meleg sugarakat. Eszembe jut az elmúlt 2 óra, és a beszélgetés a mondhatni nagypapámmal. Bár nem a papám, de gyerek korom óta ismerem és szeretem, és végül is rokonom a bácsi, így mindig a papámként gondoltam rá.

Sajnos a családját elveszítette, és évek óta egyedül él nem igen látogatja senki. A szomszédságában lakik a mamám ő "gondoskodik" róla, vezeti a háztartását, de rajta kívül nem sok látogatója akad. A hosszú évek alatt nagyon lekötötte és megkeserítette a gyász, és valahogy ezért meg a nagyot hallása miatt sem látogatta senki. Hisz olyan fájdalmas nézni hogy kesereg, és nem tud rajta segíteni az ember, na meg miről is beszélgethetne vele egy mai fiatal? Isten azonban gondoskodott róla, először apám kezdte látogatni őt mivel sok munka lett volna a ház körül amit közel a 90-hez nem bírt ellátni, de az csak néhány röpke alkalom volt. Azért arra elég hogy egy kapcsolat kialakuljon néha beszélgessenek. Majd nem sokkal később megbetegedett és életében először kórházba került, amitől annyira megijedt, hogy biztosra vette megfog hallani. Egy ilyen idős embernek nehéz feldolgozni ezt a kiszolgáltatott állapotot, főként mivel már nehezen követi a világot. Valahogy ekkor kezdtem látogatni én is, segítettem neki a kórházban, minden nap bementem hozzá egy egy órára, és mire haza engedték, nagyon megkedveltem, és rájöttem hogy igen is tudok vele beszélgetni. Azóta eltelt jó néhány hét, és bár minden nap nem engedi az időm, de heti 4-5 alkalommal meglátogatom, és beszélgetünk. Sokat kérdez a hitemről és ilyenkor örülök hogy Jézus őt is megakarja érinteni, de sok mindenre rá is ébresztenek ezek a beszélgetések. Az Úr megmutatta nekem mit is jelent az hogy meglátogatni az árvát és az özvegyet, mert ennek a bácsinak egy kis reményt és örömet viszek a napjaiba. Sokat beszélgetünk és nagyszerű érzés azt látni, hogy egyre boldogabb és mind kevesebbet sír, hosszú harc lesz a gyász és a bánat ellen, de sokat imádkozok hogy az Isten vigasztalja meg az ő szívét.

Most is egy nagy beszélgetésről indultam haza, és remek érzés hogy ma is láttam mosolyogni és nevetni. Tudom az Istenem vele van minden nap és segítségére küldött minket, remélem még sokáig mellette lehetek és ő is mellettünk. Jah és a héten ünnepeltük a 88. születés napját ahová, a család nagy része eltudott jönni, szégyenlem hogy évek óta nem köszöntöttük fel, de a mostani meglepetésért nagyon hálás volt nekünk, és tudom nagyon örült neki. Hálás vagyok Istennek hogy elküldött hozzá, ez engem is megváltoztatott.

Minden nap vezet és tanít

Megtérésem óta, ami nem is olyan régen történt csupán 10 hónapja, rengeteg dolog változott az életemben. Persze azt leszámítva hogy nem a kocsmába hanem Isten tiszteletre járok :) Napról napra elcsodálkozom azon amit, megtérésemkor még nem értettem. Sok testvéremtől hallottam, hogy Isten vezet és tanít minket napról napra, és most végre látom, hogy ez valóban így van. Rengeteg könyvünk van itthon keresztény prédikátorok tanításaiból, sok sok témában, de hogyan tudnék kiválasztani egy megfelelőt ami épp akkor a segítségemre lehet. Hát hogy őszinte legyek sehogyan, de az Úr pontosan tudja mikor melyiket kell a figyelmembe ajánlania. Eddigi "pályafutásom" alatt mindet akkor és úgy hozott elém, hogy olvasás közben megdöbbenve tapasztaltam akkor és ott megkaptam a kellő választ vagy bíztatást. kis túlzással olyan volt mintha beszélgetnék Istennel általa, jó tudom ez furán hangzik, de lendületet és segítséget jelentett. Nem azt mondom hogy mindenre azonnal választ kaptam, de idővel még az is kiderült hogy jobb volt később választ kapnom a kérdésre mert akkor nem érthettem volna meg. Nem is lehet talán ezt elmagyarázni, de én élvezem ahogyan napról napra vezet engem. Egy dolog biztos számomra, a legjobb tanár életem során Ő de türelemre és kitartásra nagy szükség van, de a jutalom is nagy a "diáknak".

Alkotás öröme

Ma elgondolkodtam milyen jó dolog is alkotni valamit. Gyerek korom óta sok sok dolgot készítettem, valahogy mindíg kézműveskedtem, régebben hímeztem, kötöttem, majd később egy kedves barátnőm megtanított horgolni, és csodás sálat és sapkát készítettem a segítségével. Aztán az édesanyámmal szárazvirág csokrokat csináltam, és amiben nagyon jók lettünk a fadoboz díszítés, ezt sóginéni csinálja a legjobban. :) Középiskolában arra is rájöttem, hogy nagyon szeretek rajzolni, ésbár nem vagyok egy tehetség, de sok gyakorlással szép dolgokat sikerült lerajzolnom, sajnos erre mostonában nincs sok időm.

Hála az Istennek megtaláltam azt az alkotást amiben igazán nagy örömömet leltem, ez pedig a varrás. Amikor megtanultam a szakmát nagyon utáltam és soha nem akartam ilyen munkát, de nagy rést azért mert csak az alapokat tanították meg és bárminek álltamneki, az végül hordhatatlan volt. Sok-sok javítás és próbálkozás után végre öröm varrani, de ezt a jó szabásmintánk is köszönhetem. Íme az első koktélruha, és egy szép kosztümkabát.

A mai tanulság

Ma volt egy érdekes beszélgetésem, egy ismerős fiúval és igen csak elgondolkodtatott. Egy könnyed baráti beszélgetésbe csatlakozott be, és megdöbbentett a stílusa. Percek alatt ránk zúdította negatív élet tapasztalata és szemlélete minden szemetét. Fiatal kora ellenére is annyi borúlátás volt benne, és igaz hogy a társaságban ő volt a legidősebb, de még így is szemtelenül fiatal, épp csak túl lépte a 30 at. Viszont ami sokkolt az az agreszivitása, alig pár perc alatt átvette a beszélgetés irányítását és mint bölcs "öreg" le is uralta azt.
Ezen most elgondolkodtam, vajon a barát nőim közt vagy barátaim közt én is ezt szoktam tenni mint rangidős, vajon úgy viselkedem mint ő, oktatva és uralkodva? Őszintén remélem hogy nem így van. Még is felkavart a srác stílusa olyan elvakultan hajtogatta a nézeteit és erőszakosan nyomta le a torkomon a véleményét, miközben ő végig sem hallgatott, és bele sem akart gondolni abba mait én mondtam. Ez volt a falnak beszélés tipikus esete. Sajnálom az ilyen embereket, kb annyi életet láttam benne mint egy üres tálban.
úgy értem sok keserűség volt benne, némi tanult tudás, de végső soron csak makacs okoskodás, nem is értem. Remélem egyszer meglátja hogy az élet miről is szól, de úgy érzem akkor sem venné észre ha a képébe üvöltene. Az ilyen emberek akkor jönnek rá hogy csukott szemmel jártak, ha olyan reménytelen helyzetbe kerülnek ahol elakad a szavuk, akkor talán az agyuk is felfogja hogy amit a szemük már lát.

Első lendület

Ma valamiért úgy döntöttem kipróbálom ezt az írást. Azt hiszem sogornőm fertőzött meg vele. Ő már egy ideje blogol, pontosabban a terhessége környékén kapott rá, és most már elég régóta műveli. Mivel messze laknak tőlünk ennek örülök, így legalább kicsit bele pillanthatok az én kis unoka öcsém életébe, és persze az anyuka minden napjaiba is. Jah és nem mellesleg remek recepteket vadászok tőle.
Na szóval nekiálltam létrehozni a saját blogomat, de ha tudtam volna mire vállalkozom.... a plüss macim se gondolta volna, hogy itt ennyi mindent kell beállítani hogy szépen működjön. Így este már nem is volt hozzá elég türelmem, lett amilyen lett majd ha megint nagyon unatkozom szépítek rajta.
Igazából még nem tudom mik fognak erre az oldalra felkerülni, gondolom a tapasztalataim elmélkedéseim és apró történetek kapnak majd itt helyet a minden napjaimból. Meglátjuk, talán valami jó is kisül belőle.
Első lendületre talán elég is ennyi, most megyek online kertészkedni, és olvasni is, mert idénre van egy elhatározásom. Megfogadtam hogy a visszalévő nem egész 3 hónap alatt elolvasom az újszövetséget és ez nem kis vállalkozás tekintve hogy milyen régies a nyelvezet. Komolyan mondom sokszor nehéz megérteni mit is akart az író. Hé valaki fordítsa már le újra a bibliát mai nyelvre ( bár úgy tudom készül :D )
Ez volt hát első nap vasárnap este.